Job 9

А Йов відповів та й сказав:
Felele pedig Jób, és monda:
Справді пізнав я, що так... Та як оправдатись людині земній перед Богом?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Якщо вона схоче на прю стати з Ним, Він відповіді їй не дасть ні на одне із тисячі скаржень...
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Він мудрого серця й могутньої сили; хто був проти Нього упертий і цілим зостався?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Він гори зриває, й не знають вони, що в гніві Своїм Він їх перевернув.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Він землю трясе з її місця, і стовпи її трусяться.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Він сонцеві скаже, й не сходить воно, і Він запечатує зорі.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Розтягує небо Він Сам, і ходить по морських висотах,
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Він Воза створив, Оріона та Волосожара, та зорі південні.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Він чинить велике та недослідиме, предивне, якому немає числа!...
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Ось Він надо мною проходить, та я не побачу, і Він перейде, а я не приглянусь до Нього...
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ось Він схопить кого, хто заверне Його, хто скаже Йому: що Ти робиш?
Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Бог гніву Свойого не спинить, під Ним гнуться Рагавові помічники,
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
що ж тоді відповім я Йому? Які я слова підберу проти Нього,
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
я, який коли б був справедливий, то не відповідав би, я, що благаю свойого Суддю?
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Коли б я взивав, а Він мені відповідь дав, не повірю, що вчув би мій голос,
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Він, що бурею може розтерти мене та помножити рани мої безневинно...
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Не дає Він мені й звести духа мого, бо мене насичає гіркотою.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Коли ходить про силу, то Він Всемогутній, коли ж ходить про суд, хто посвідчить мені?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Якщо б справедливим я був, то осудять мене мої уста, якщо я безневинний, то вчинять мене винуватим...
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Я невинний, проте своєї душі я не знаю, і не радий життям своїм я...
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Це одне, а тому я кажу: невинного як і лукавого Він вигубляє...
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Якщо нагло бич смерть заподіює, Він з проби невинних сміється...
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
У руку безбожного дана земля, та Він лиця суддів її закриває... Як не Він, тоді хто?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
А дні мої стали швидкіші, як той скороход, повтікали, не бачили доброго,
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
проминули, немов ті човни очеретяні, мов орел, що несеться на здобич...
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Якщо я скажу: Хай забуду своє нарікання, хай зміню я обличчя своє й підбадьорюся,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
то боюся всіх смутків своїх, і я знаю, що Ти не очистиш мене...
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Все одно буду я винуватий, то нащо надармо я мучитися буду?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Коли б я умився сніговою водою, і почистив би лугом долоні свої,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
то й тоді Ти до гробу опустиш мене, і учинить бридким мене одіж моя...
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Бо Він не людина, як я, й Йому відповіді я не дам, і не підемо разом на суд,
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.
поміж нами нема посередника, що поклав би на нас на обох свою руку...
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Нехай забере Він від мене Свойого бича, Його ж страх хай мене не жахає,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
тоді буду казати, й не буду боятись Його, бо я не такий сам з собою!...
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!