Psalms 104

 Lova HERREN, min själ.  HERRE, min Gud, du är hög och stor,  i majestät och härlighet är du klädd.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

 Du höljer dig i ljus såsom i en mantel,  du spänner ut himmelen såsom ett tält;

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

 du timrar på vattnen dina salar,  molnen gör du till din vagn,  och du far fram på vindens vingar.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

 Du gör vindar till dina sändebud,  eldslågor till dina tjänare.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

 Du grundade jorden på hennes fästen,  så att hon icke vacklar till evig tid.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

 Med djupet betäckte du henne såsom med en klädnad;  uppöver bergen stodo vattnen.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

 Men för din näpst flydde de;  för ljudet av ditt dunder hastade de undan.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

 Berg höjde sig, och dalar sänkte sig,  på den plats som du hade bestämt för dem.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

 En gräns satte du, som vattnen ej fingo överskrida,  så att de icke åter skulle betäcka jorden.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

 Du lät källor flyta fram i dalarna,  mellan bergen togo de sin väg.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

 De vattna alla markens djur,  vildåsnorna släcka i dem sin törst.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

 Vid dem bo himmelens fåglar,  från trädens grenar höja de sin röst.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

 Du vattnar bergen från dina salar,  jorden mättas av den frukt du skapar.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

 Du låter gräs skjuta upp för djuren  och örter till människans tjänst.  Så framalstrar du bröd ur jorden

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

 och vin, som gläder människans hjärta;  så gör du hennes ansikte glänsande av olja,  och brödet styrker människans hjärta.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

 HERRENS träd varda ock mättade,  Libanons cedrar, som han har planterat;

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

 fåglarna bygga där sina nästen,  hägern gör sitt bo i cypresserna.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

 Stenbockarna hava fått de höga bergen,  klyftorna är klippdassarnas tillflykt.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

 Du gjorde månen till att bestämma tiderna;  solen vet stunden då den skall gå ned.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

 Du sänder mörker, och det bliver natt;  då komma alla skogens djur i rörelse,

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

 de unga lejonen ryta efter rov  och begära sin föda av Gud.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

 Solen går upp; då draga de sig tillbaka  och lägga sig ned i sina kulor.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

 Människan går då ut till sin gärning  och till sitt arbete intill aftonen.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

 Huru mångfaldiga äro icke dina verk, o HERRE!  Med vishet har du gjort dem alla.  Jorden är full av vad du har skapat.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

 Se ock havet, det stora ock vida:  ett tallöst vimmel rör sig däri,  djur både stora och små.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

 Där gå skeppen sin väg fram,  Leviatan, som du har skapat att leka däri.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

 Alla vänta de efter dig,  att du skall giva dem deras mat i rätt tid.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

 Du giver dem, då samla de in;  du upplåter din hand,      då varda de mättade med goda håvor.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

 Du fördöljer ditt ansikte, då förskräckas de;  du tager bort deras ande, då förgås de  och vända åter till sitt stoft igen.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

 Du sänder ut din ande, då varda de skapade,  och du förnyar jordens anlete.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

 HERRENS ära förblive evinnerligen;  må HERREN glädja sig över sina verk,

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

 han som skådar på jorden, och hon bävar,  han som rör vid bergen, och de ryka.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

 Jag vill sjunga till HERRENS ära, så länge jag lever;  jag vill lovsjunga min Gud, så länge jag är till.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

 Mitt tal behage honom väl;  må jag själv få glädja mig i HERREN.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

 Men må syndare försvinna ifrån jorden  och inga ogudaktiga mer vara till.  Lova HERREN, min själ  Halleluja!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!