Proverbs 5

Fiule, ia aminte la înţelepciunea mea, şi pleacă urechea la învăţătura mea,

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

ca să fii cu chibzuinţă, şi buzele tale să aibă cunoştinţă.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Căci buzele femeii străine strecoară miere, şi cerul gurii ei este mai lunecos decît untdelemnul;

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

dar la urmă este amară ca pelinul, ascuţită ca o sabie cu două tăişuri.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Picioarele ei pogoară la moarte, paşii ei dau în locuinţa morţilor.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Aşa că ea nu poate găsi calea vieţii, rătăceşte în căile ei, şi nu ştie unde merge.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Şi acum, fiilor, ascultaţi-mă, şi nu vă abateţi dela cuvintele gurii mele:

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

depărtează-te de drumul care duce la ea, şi nu te apropia de uşa casei ei,

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

ca nu cumva să-ţi dai altora vlaga ta, şi unui om fără milă anii tăi;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

ca nu cumva nişte străini să se sature de averea ta, şi tu să te trudeşti pentru casa altuia;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

ca nu cumva să gemi, la urmă, cînd carnea şi trupul ţi se vor istovi,

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

şi să zici: ,,Cum am putut eu să urăsc certarea, şi cum a dispreţuit inima mea mustrarea?

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Cum am putut să n'ascult glasul învăţătorilor mei, şi să nu iau aminte la ceice mă învăţau?

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Cît pe ce să mă nenorocesc de tot în mijlocul poporului şi adunării!``

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Bea apă din fîntîna ta, şi din izvoarele puţului tău.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Ce, vrei să ţi se verse izvoarele afară? Şi să-ţi curgă rîurile pe pieţele de obşte?

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Lasă-le să fie numai pentru tine, şi nu pentru străinii de lîngă tine.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Izvorul tău să fie binecuvîntat, şi bucură-te de nevasta tinereţii tale.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Cerboaică iubită, căprioară plăcută: fii îmbătat tot timpul de drăgălăşiile ei, fii îndrăgostit necurmat de dragostea ei!

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Şi pentruce, fiule, ai fi îndrăgostit de o străină, şi ai îmbrăţişa sînul unei necunoscute?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Căci căile omului sînt lămurite înaintea ochilor Domnului, şi El vede toate cărările lui.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Cel rău este prins în înseşi nelegiuirile lui, şi este apucat de legăturile păcatului lui.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

El va muri din lipsă de înfrînare, se va poticni din prea multa lui nebunie.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.