Job 21

Da tok Job til orde og sa:

Felele pedig Jób, és monda:

Hør aktsomt på mitt ord og la dette være den trøst I yder mig!

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Tål mig, så jeg kan få tale, og når jeg har talt, kan du spotte.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Mon min klage gjelder et menneske? Eller hvorfor skulde min ånd ikke bli utålmodig?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Vend eder til mig og bli forferdet og legg hånd på munn!

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Kommer jeg det i hu, så forferdes jeg, og mitt kjød gripes av skjelving.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Hvorfor blir de ugudelige i live, blir gamle og tiltar endog i velmakt?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

De ser sine barn trives omkring sig, og sine efterkommere har de for sine øine.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Deres hus er sikre mot redsler, og Guds ris kommer ikke over dem.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Hans okse parrer sig og spiller ikke, hans ku kalver og kaster ikke i utide.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

De slipper sine barn ut som småfeet, og deres smågutter hopper omkring.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

De synger til tromme og citar, og de gleder sig ved fløitens lyd.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

De lever sine dager i lykke, og i et øieblikk farer de ned til dødsriket.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Og dog sa de til Gud: Vik fra oss! Vi har ikke lyst til å kjenne dine veier.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Hvad er den Allmektige, at vi skulde tjene ham, og hvad gagn skulde vi ha av å vende oss til ham med bønn?

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Ja, men deres lykke står ikke i deres egen hånd. - De ugudeliges tanker er langt fra mine tanker.

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Hvor ofte utslukkes vel de ugudeliges lampe, og hvor ofte hender det at ulykke kommer over dem? Hvor ofte tildeler han dem vel smerter i sin vrede?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Hvor ofte blir de vel som strå for vinden, som agner stormen fører bort?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Men Gud gjemmer hans straff til hans barn. - Ja, men han burde straffe ham selv, så han fikk kjenne det.

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Med egne øine burde han få se sin undergang, og av den Allmektiges vrede burde han få drikke selv.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

For hvad bryr han sig om sitt hus efter sin død, når hans måneders tall er ute?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Vil nogen lære Gud visdom, han som dømmer de høieste?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Den ene dør midt i sin velmakt, helt trygg og rolig;

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

hans kar var fulle av melk, og margen i hans ben var saftfull.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Den andre dør med sorg i hjertet og har aldri nytt nogen lykke.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Begge ligger de i støvet, og makk dekker dem.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Se, jeg kjenner eders tanker og de onde råd hvormed I gjør urett mot mig;

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

for I sier: Hvor er tyrannens hus, og hvor er det telt de ugudelige bor i?

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Har I aldri spurt dem som har faret vidt omkring? Og I vil vel ikke forkaste deres vidnesbyrd,

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

at den onde spares på ulykkens dag, på vredens dag føres han unda.

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Hvem foreholder ham hans ferd like i hans ansikt? og når han gjør noget, hvem gjengjelder ham det?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Til graven bæres han med ære, og over gravhaugen holder de vakt.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Søt er hans hvile i dalens muld, og alle mennesker vandrer i hans spor, og det er ikke tall på dem som har gått foran ham.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Hvor kan I da trøste mig med så tom en trøst? Av eders svar blir det bare troløshet tilbake.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.