Job 29

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

addidit quoque Iob adsumens parabolam suam et dixit

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

quis mihi tribuat ut sim iuxta menses pristinos secundum dies quibus Deus custodiebat me

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;

quando splendebat lucerna eius super caput meum et ad lumen eius ambulabam in tenebris

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

sicut fui in diebus adulescentiae meae quando secreto Deus erat in tabernaculo meo

Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;

quando erat Omnipotens mecum et in circuitu meo pueri mei

Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

quando lavabam pedes meos butyro et petra fundebat mihi rivos olei

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

quando procedebam ad portam civitatis et in platea parabant cathedram mihi

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.

videbant me iuvenes et abscondebantur et senes adsurgentes stabant

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

principes cessabant loqui et digitum superponebant ori suo

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

vocem suam cohibebant duces et lingua eorum gutturi suo adherebat

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

auris audiens beatificabat me et oculus videns testimonium reddebat mihi

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

quod liberassem pauperem vociferantem et pupillum cui non esset adiutor

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

benedictio perituri super me veniebat et cor viduae consolatus sum

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

iustitia indutus sum et vestivit me sicut vestimento et diademate iudicio meo

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

oculus fui caeco et pes claudo

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

pater eram pauperum et causam quam nesciebam diligentissime investigabam

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

conterebam molas iniqui et de dentibus illius auferebam praedam

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

dicebamque in nidulo meo moriar et sicut palma multiplicabo dies

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

radix mea aperta est secus aquas et ros morabitur in messione mea

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

gloria mea semper innovabitur et arcus meus in manu mea instaurabitur

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

qui me audiebant expectabant sententiam et intenti tacebant ad consilium meum

Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.

verbis meis addere nihil audebant et super illos stillabat eloquium meum

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

expectabant me sicut pluviam et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

si quando ridebam ad eos non credebant et lux vultus mei non cadebat in terram

*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

si voluissem ire ad eos sedebam primus cumque sederem quasi rex circumstante exercitu eram tamen maerentium consolator