Psalms 68

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

Kalksın Tanrı, dağılsın düşmanları, Kaçsın önünden O’ndan nefret edenler!

Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.

Dağıtsın onları dağılan duman gibi; Ateşin karşısında eriyen balmumu gibi Yok olsun kötüler Tanrı’nın önünde!

A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;

Ancak doğrular sevinsin, Bayram etsinler Tanrı’nın önünde, Neşeyle coşsunlar.

Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.

Tanrı’ya ezgiler söyleyin, adını ilahilerle övün, Çölleri geçecek biniciye yol hazırlayın; O’nun adı RAB’dir, bayram edin önünde!

Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.

Kutsal konutundaki Tanrı, Öksüzlerin babası, dul kadınların savunucusudur.

Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.

Tanrı kimsesizlere ev verir, Tutsakları özgürlüğe ve gönence kavuşturur, Ama başkaldıranlar kurak yerde oturur.

Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

[] Ey Tanrı, sen halkına öncülük ettiğinde, Çölde yürüdüğünde, Sela

Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

Yer sarsıldı, Göklerden yağmur boşandı Tanrı’nın önünde, Sina Dağı sarsıldı Tanrı’nın, İsrail’in Tanrısı’nın önünde.

A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.

Bol yağmurlar yağdırdın, ey Tanrı, Canlandırdın yorgun düşen yurdunu.

Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

Halkın oraya yerleşti, İyiliğinle mazlumların geçimini sağladın, ey Tanrı.

Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

Rab buyruk verdi, Büyük bir kadın topluluğu duyurdu müjdeyi:

Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.

“Kaçıyor, kaçıyor orduların kralları! Evi bekleyen kadınlar ganimeti paylaşıyor.

A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

Ağılların arasında uyurken, Kanatları gümüş, tüyleri pırıl pırıl altınla kaplı Bir güvercine benzersiniz.”

Ha cserények között hevertek is: *olyanok lesztek, mint* a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy *mint* vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.

Her Şeye Gücü Yeten, kralları dağıtırken, Sanki Salmon Dağı’na kar yağıyordu.

Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, *mintha* hó esett *volna* a Salmonon.

Ey Başan Dağı, Tanrı Dağı! Ey Başan Dağı, dorukları ulu dağ!

Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

Ey ulu dağlar, niçin yan gözle bakıyorsunuz Tanrı’nın yerleşmek için seçtiği dağa? Evet, RAB orada sonsuza dek oturacaktır.

Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony *ezen* lakozik az Úr mindörökké!

Tanrı’nın savaş arabaları sayısızdır, Rab kutsallık içinde Sina’dan geldi.

Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai *hegyen* az ő szent *hajléká*ban.

[] Sen yükseğe çıktın, tutsakları peşine taktın, İnsanlardan, başkaldıranlardan bile armağanlar aldın, Oraya yerleşmek için, ya RAB Tanrı.

Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is *ide jönnek* lakni, oh Uram Isten!

Her gün yükümüzü taşıyan Rab’be, Bizi kurtaran Tanrı’ya övgüler olsun. Sela

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

Tanrımız kurtarıcı bir Tanrı’dır, Ölümden kurtarış yalnız Egemen RAB’be özgüdür.

Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

Kuşkusuz Tanrı düşmanlarının başını, Suçlu yaşayanların kıllı kafasını ezer.

Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.

Rab, “Onları Başan’dan, Denizin derinliklerinden geri getireceğim” der,

Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,

“Öyle ki, ayaklarını düşmanlarının kanına batırasın, Köpeklerinin dili de onlardan payını alsın.”

Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.

Ey Tanrı, senin zafer alayını, Tanrım’ın, Kralım’ın kutsal yere törenle gelişini gördüler:

Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

Başta okuyucular, arkada çalgıcılar, Ortada tef çalan genç kızlar.

Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.

“Ey sizler, İsrail soyundan gelenler, Toplantılarınızda Tanrı’ya, RAB’be övgüler sunun!”

A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

Önde en küçük oymak Benyamin, Kalabalık halinde Yahuda önderleri, Zevulun ve Naftali önderleri oradalar!

Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei *és* a Nafthali fejedelmei.

Ey Tanrı, Yeruşalim’deki tapınağından göster gücünü, Bizim için kullandığın gücünü, ey Tanrı. Krallar sana armağanlar sunacak.

Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

Ey Tanrı, Yeruşalim’deki tapınağından göster gücünü, Bizim için kullandığın gücünü, ey Tanrı. Krallar sana armağanlar sunacak.

A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

Azarla kamışlar arasında yaşayan hayvanı, Halkların buzağılarıyla boğalar sürüsünü, Çiğne ayaklarınla gümüşe gönül verenleri, Dağıt savaştan zevk alan halkları!

Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

Mısır’dan elçiler gelecek, Kûşlular ellerini Tanrı’ya doğru kaldırıverecek.

Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

Ey yeryüzünün krallıkları, Tanrı’ya ezgiler söyleyin, İlahilerle övün Rab’bi, Sela

E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

Göklere, kadim göklere binmiş olanı. İşte sesiyle, güçlü sesiyle gürlüyor!

A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, *onnét* szól nagy kemény szóval.

Tanrı’nın gücünü tanıyın; O’nun yüceliği İsrail’in üzerinde, Gücü göklerdedir.

Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. * (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! *

Ne heybetlisin, ey Tanrı, tapınağında! İsrail’in Tanrısı’na, Halkına güç, kudret veren Tanrı’ya övgüler olsun!