Psalms 69

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Kurtar beni, ey Tanrı, Sular boyuma ulaştı.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Dipsiz batağa gömülüyorum, Basacak yer yok. Derin sulara battım, Sellere kapıldım.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Tükendim feryat etmekten, Boğazım kurudu; Gözlerimin feri sönüyor Tanrım’ı beklemekten.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
[] Yok yere benden nefret edenler Saçlarımdan daha çok. Kalabalıktır canıma kasteden haksız düşmanlarım. Çalmadığım malı nasıl geri verebilirim?
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Akılsızlığımı biliyorsun, ey Tanrı, Suçlarım senden gizli değil.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Ya Rab, Her Şeye Egemen RAB, Utanmasın sana umut bağlayanlar benim yüzümden! Ey İsrail’in Tanrısı, Benim yüzümden sana yönelenler rezil olmasın!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Senin uğruna hakarete katlandım, Utanç kapladı yüzümü.
Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.
Kardeşlerime yabancı, Annemin öz oğullarına uzak kaldım.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
[] [] Çünkü evin için gösterdiğim gayret beni yiyip bitirdi, Sana edilen hakaretlere ben uğradım.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Oruç tutup ağlayınca, Yine hakarete uğradım.
Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Çula büründüğüm zaman Alay konusu oldum.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Kent kapısında oturanlar beni çekiştiriyor, Sarhoşların türküsü oldum.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Ama benim duam sanadır, ya RAB. Ey Tanrı, sevginin bolluğuyla, Güvenilir kurtarışınla uygun gördüğünde Yanıtla beni.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Beni çamurdan kurtar, İzin verme batmama; Benden nefret edenlerden, Derin sulardan kurtulayım.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Seller beni sürüklemesin, Engin beni yutmasın, Ölüm çukuru ağzını üstüme kapamasın.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Yanıt ver bana, ya RAB, Çünkü sevgin iyidir. Yüzünü çevir bana büyük merhametinle!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Kulundan yüzünü gizleme, Çünkü sıkıntıdayım, hemen yanıtla beni!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Yaklaş bana, kurtar canımı, Al başımdan düşmanlarımı.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Bana nasıl hakaret edildiğini, Utandığımı, rezil olduğumu biliyorsun; Düşmanlarımın hepsi senin önünde.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Hakaret kalbimi kırdı, dertliyim, Acılarımı paylaşacak birini bekledim, çıkmadı, Avutacak birini aradım, bulamadım.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
[] Yiyeceğime zehir kattılar, Sirke içirdiler susadığımda.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
[] Önlerindeki sofra tuzak olsun onlara, Yandaşları için kapan olsun!
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Gözleri kararsın, göremesinler! Bellerini hep bükük tut!
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Gazabını yağdır üzerlerine, Öfkenin ateşi yapışsın yakalarına!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
[] Issız kalsın konakları, Çadırlarında oturan olmasın!
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Çünkü senin vurduğun insanlara zulmediyor, Yaraladığın insanların acısını konuşuyorlar.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Ceza yağdır başlarına, Senin tarafından aklanmasınlar!
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
[] Yaşam kitabından silinsin adları, Doğrularla yan yana yazılmasınlar!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Bense ezilmiş ve kederliyim, Senin kurtarışın, ey Tanrı, bana bir kale olsun!
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Tanrı’nın adını ezgilerle öveceğim, Şükranlarımla O’nu yücelteceğim.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
RAB’bi bir öküzden, Boynuzlu, tırnaklı bir boğadan Daha çok hoşnut eder bu.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Mazlumlar bunu görünce sevinsin, Ey Tanrı’ya yönelen sizler, yüreğiniz canlansın.
Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Çünkü RAB yoksulları işitir, Kendi tutsak halkını hor görmez.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
O’na övgüler sunun, ey yer, gök, Denizler ve onlardaki bütün canlılar!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Çünkü Tanrı Siyon’u kurtaracak, Yahuda kentlerini onaracak; Halk oraya yerleşip sahibi olacak.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *
Kullarının çocukları orayı miras alacak, O’nun adını sevenler orada oturacak.