Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Oğlum, sözlerimi yerine getir, Aklında tut buyruklarımı.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Buyruklarımı yerine getir ki, yaşayasın. Öğrettiklerimi gözünün bebeği gibi koru.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Onları yüzük gibi parmaklarına geçir, Yüreğinin levhasına yaz.

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Bilgeliğe, “Sen kızkardeşimsin”, Akla, “Akrabamsın” de.

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Zina eden kadından, Yaltaklanan ahlaksız kadından seni koruyacak olan bunlardır.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Evimin penceresinden, Kafesin ardından dışarıyı seyrederken,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

Bir sürü toy gencin arasında, Sağduyudan yoksun bir delikanlı çarptı gözüme.

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

Akşamüzeri, alaca karanlıkta, Akşam karanlığı çökerken, O kadının oturduğu sokağa saptığını, Onun evine yöneldiğini gördüm.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Akşamüzeri, alaca karanlıkta, Akşam karanlığı çökerken, O kadının oturduğu sokağa saptığını, Onun evine yöneldiğini gördüm.

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

Derken kadın onu karşıladı, Fahişe kılığıyla sinsice.

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Yaygaracı, dik başlı biriydi kadın. Bir an bile durmaz evde.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

Kâh sokakta, kâh meydanlardadır. Sokak başlarında pusuya yatar.

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Delikanlıyı tutup öptü, Yüzü kızarmadan ona şöyle dedi:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

“Esenlik kurbanlarımı kesmek zorundaydım, Adak sözümü bugün yerine getirdim.

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Bunun için seni karşılamaya, seni aramaya çıktım, İşte buldum seni!

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

Döşeğime Mısır ipliğinden dokunmuş Renkli örtüler serdim.

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Yatağıma mür, öd Ve tarçın serptim.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Haydi gel, sabaha dek doya doya sevişelim, Aşktan zevk alalım.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Kocam evde değil, Uzun bir yolculuğa çıktı.

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

Yanına para torbasını aldı, Dolunaydan önce eve dönmeyecek.”

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Onu bir sürü çekici sözlerle baştan çıkardı, Tatlı diliyle peşinden sürükledi.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Kesimevine götürülen öküz gibi Hemen izledi onu delikanlı; Tuzağa düşen geyik gibi,

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

Ciğerini bir ok delene kadar; Kapana koşan bir kuş gibi, Bunun yaşamına mal olacağını bilmeden.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Çocuklarım, şimdi dinleyin beni, Kulak verin söylediklerime,

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Sakın o kadına gönül vermeyin, Onun yolundan gitmeyin.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Yere serdiği bir sürü kurbanı var, Öldürdüğü kişilerin sayısı pek çok.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Ölüler diyarına giden yoldur onun evi, Ölüm odalarına götürür.