Proverbs 8

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
[] Bilgelik çağırıyor, Akıl sesini yükseltiyor.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Yol kenarındaki tepelerin başında, Yolların birleştiği yerde duruyor o.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Kentin girişinde, kapıların yanında, Sesini yükseltiyor:
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*
“Ey insanlar, size sesleniyorum, Çağrım insan soyunadır!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Ey bön kişiler, ihtiyatlı olmayı öğrenin; Sağduyulu olmayı öğrenin, ey akılsızlar!
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Söylediğim yetkin sözleri dinleyin, Ağzımı doğruları söylemek için açarım.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Ağzım gerçeği duyurur, Çünkü dudaklarım kötülükten iğrenir.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Ağzımdan çıkan her söz doğrudur, Yoktur eğri ya da sapık olanı.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Apaçıktır hepsi anlayana, Bilgiye erişen, doğruluğunu bilir onların.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Gümüş yerine terbiyeyi, Saf altın yerine bilgiyi edinin.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Çünkü bilgelik mücevherden değerlidir, Dilediğin hiçbir şey onunla kıyaslanamaz.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Ben bilgelik olarak ihtiyatı kendime konut edindim. Bilgi ve sağgörü bendedir.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
RAB’den korkmak kötülükten nefret etmek demektir. Kibirden, küstahlıktan, Kötü yoldan, sapık ağızdan nefret ederim.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Öğüt ve sağlam karar bana özgüdür. Akıl ve güç kaynağı benim.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Krallar sayemde egemenlik sürer, Hükümdarlar adil kurallar koyar.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Önderler, adaletle yöneten soylular Sayemde yönetirler.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Beni sevenleri ben de severim, Gayretle arayan beni bulur.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Zenginlik ve onur, Kalıcı değerler ve bolluk bendedir.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Meyvem altından, saf altından, Ürünüm seçme gümüşten daha iyidir.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Doğruluk yolunda, Adaletin izinden yürürüm.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Böylelikle, beni sevenleri servet sahibi yapar, Hazinelerini doldururum.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
[] RAB yaratma işine başladığında İlk beni yarattı,
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Dünya var olmadan önce, Ta başlangıçta, öncesizlikte yerimi aldım.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Enginler yokken, Suları bol pınarlar yokken doğdum ben.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Dağlar daha oluşmadan, Tepeler belirmeden, RAB dünyayı, kırları Ve dünyadaki toprağın zerresini yaratmadan doğdum.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Dağlar daha oluşmadan, Tepeler belirmeden, RAB dünyayı, kırları Ve dünyadaki toprağın zerresini yaratmadan doğdum.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
RAB gökleri yerine koyduğunda oradaydım, Engin denizleri ufukla çevirdiğinde,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Bulutları oluşturduğunda, Denizin kaynaklarını güçlendirdiğinde,
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Sular buyruğundan öte geçmesinler diye Denize sınır çizdiğinde, Dünyanın temellerini pekiştirdiğinde,
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Baş mimar olarak O’nun yanındaydım. Gün be gün sevinçle dolup taştım, Huzurunda hep coştum.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.
O’nun dünyası mutluluğum, İnsanları sevincimdi.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Çocuklarım, şimdi beni dinleyin: Yolumu izleyenlere ne mutlu!
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Uyarılarımı dinleyin ve bilge kişiler olun, Görmezlikten gelmeyin onları.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Beni dinleyen, Her gün kapımı gözleyen, Kapımın eşiğinden ayrılmayan kişiye ne mutlu!
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Çünkü beni bulan yaşam bulur Ve RAB’bin beğenisini kazanır.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Beni gözardı edense kendine zarar verir, Benden nefret eden, ölümü seviyor demektir.”