Proverbs 5

5:1

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Oğlum, bilgeliğime dikkat et, Akıllıca sözlerime kulak ver.

5:2

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Böylelikle her zaman sağgörülü olur, Dudaklarınla bilgiyi korursun.

5:3

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Zina eden kadının bal damlar dudaklarından, Ağzı daha yumuşaktır zeytinyağından.

5:4

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Ama sonu pelinotu kadar acı, İki ağızlı kılıç kadar keskindir.

5:5

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Ayakları ölüme gider, Adımları ölüler diyarına ulaşır.

5:6

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Yaşama giden yolu hiç düşünmez, Yolları dolaşıktır, ama farkında değil.

5:7

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Oğlum, şimdi beni dinle, Ağzımdan çıkan sözlerden ayrılma.

5:8

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Öyle kadınlardan uzak dur, Yaklaşma evinin kapısına.

5:9

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Yoksa onurunu başkalarına, Yıllarını bir gaddara kaptırırsın.

5:10

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Varını yoğunu yer bitirir yabancılar, Emeğin başka birinin evini bayındır kılar.

5:11

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Ah çekip inlersin ömrünün son günlerinde, Etin, bedenin tükendiğinde.

5:12

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

“Eğitilmekten neden bu kadar nefret ettim, Yüreğim uyarıları neden önemsemedi?” dersin.

5:13

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

“Öğretmenlerimin sözünü dinlemedim, Beni eğitenlere kulak vermedim.

5:14

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Halkın ve topluluğun arasında Tam bir yıkımın eşiğine gelmişim.”

5:15

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Suyu kendi sarnıcından, Kendi kuyunun kaynağından iç.

5:16

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Pınarların sokakları, Akarsuların meydanları mı sulamalı?

5:17

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Yalnız senin olsun onlar, Paylaşma yabancılarla.

5:18

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Çeşmen bereketli olsun Ve gençken evlendiğin karınla mutlu ol.

5:19

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Sevimli bir geyik, zarif bir ceylan gibi, Hep seni doyursun memeleri. Aşkıyla sürekli coş.

5:20

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Oğlum, neden ahlaksız bir kadınla coşasın, Neden başka birinin karısını koynuna alasın?

5:21

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

RAB insanın tuttuğu yolu gözler, Attığı her adımı denetler.

5:22

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Kötü kişiyi kendi suçları ele verecek, Günahının kemendi kıskıvrak bağlayacak onu.

5:23

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Aşırı ahmaklığı onu yoldan çıkaracak, Terbiyeyi umursamadığı için ölecek.