Proverbs 26

Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Yaz ortasında kar, hasatta yağmur uygun olmadığı gibi, Akılsıza da onur yakışmaz.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Öteye beriye uçuşan serçe Ve kırlangıç gibi, Hak edilmemiş lanet de tutmaz.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

Ata kırbaç, eşeğe gem, Akılsızın sırtına da değnek gerek.

Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

Akılsıza ahmaklığına göre karşılık verme, Yoksa sen de onun düzeyine inersin.

Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Akılsıza ahmaklığına uygun karşılık ver, Yoksa kendini bilge sanır.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

Akılsızın eliyle haber gönderen, Kendi ayaklarını kesen biri gibi, Kendine zarar verir.

*Mint* a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Akılsızın ağzında özdeyiş, Kötürümün sarkan bacakları gibidir.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy *cselekszik,* a ki a bolondnak tisztességet tesz.

Akılsızı onurlandırmak, Taşı sapana bağlamak gibidir.

*Mint* a részeg ember kezébe akad a tövis, *úgy akad* az eszes mondás a bolondoknak szájába.

Sarhoşun elindeki dikenli dal ne ise, Akılsızın ağzında özdeyiş de odur.

Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

Oklarını gelişigüzel fırlatan okçu neyse, Yoldan geçen akılsızı ya da sarhoşu ücretle tutan da öyledir.

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

[] Ahmaklığını tekrarlayan akılsız, Kusmuğuna dönen köpek gibidir.

Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől *jobb* reménységed legyen, hogynem mint a felől!

Kendini bilge gören birini tanıyor musun? Akılsız bile ondan daha umut vericidir.

Azt mondja a rest: ordító *oroszlán* van az úton! oroszlán van az utczákon!

Tembel, “Yolda aslan var, Sokaklarda aslan dolaşıyor” der.

*Mint* az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

Menteşeleri üzerinde dönen kapı gibi, Tembel de yatağında döner durur.

Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

Tembel elini sahana daldırır, Yeniden ağzına götürmeye üşenir.

Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

Tembel kendini, Akıllıca yanıt veren yedi kişiden daha bilge sanır.

Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

Kendini ilgilendirmeyen bir kavgaya bulaşan kişi, Yoldan geçen köpeği kulaklarından tutana benzer.

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

Ateşli ve öldürücü oklar savuran bir deli neyse, Komşusunu aldatıp, “Şaka yapıyordum” Diyen de öyledir.

Olyan *az,* a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

Ateşli ve öldürücü oklar savuran bir deli neyse, Komşusunu aldatıp, “Şaka yapıyordum” Diyen de öyledir.

Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

Odun bitince ateş söner, Dedikoducu yok olunca kavga diner.

Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, *olyan* a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

Kor için kömür, ateş için odun neyse, Çekişmeyi alevlendirmek için kavgacı da öyledir.

A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

Dedikodu tatlı lokma gibidir, İnsanın ta içine işler.

*Mint* a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, *olyanok* a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

Okşayıcı dudaklarla kötü yürek, Sırlanmış toprak kaba benzer.

Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

Yüreği nefret dolu kişi sözleriyle niyetini gizlemeye çalışır, Ama içi hile doludur.

Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

Güzel sözlerine kanma, Çünkü yüreğinde yedi iğrenç şey vardır.

Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

Nefretini hileyle örtse bile, Kötülüğü toplumun önünde ortaya çıkar.

A ki vermet ás *másnak,* abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

Başkasının kuyusunu kazan içine kendi düşer, Taşı yuvarlayan altında kalır.

A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott *embert,* és a hízelkedő száj romlást szerez.

Yalancı dil incittiği kişilerden nefret eder, Yaltaklanan ağızdan yıkım gelir.