Job 9

9:1

Felele pedig Jób, és monda:

Eyüp şöyle yanıtladı:

9:2

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

“Biliyorum, gerçekten öyledir, Ama Tanrı’nın önünde insan nasıl haklı çıkabilir?

9:3

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

Biri O’nunla tartışmak istese, Binde bir bile O’na yanıt veremez.

9:4

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

O’nun bilgisi derin, gücü eşsizdir, Kim O’na direndi de ayakta kaldı?

9:5

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

O dağları yerinden oynatır da, Dağlar farkına varmaz, Öfkeyle altüst eder onları.

9:6

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

Dünyayı yerinden oynatır, Direklerini titretir.

9:7

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

Güneşe buyruk verir, doğmaz güneş, Yıldızları mühürler.

9:8

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

O’dur tek başına gökleri geren, Denizin dalgaları üzerinde yürüyen.

9:9

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

[] Büyük Ayı’yı, Oryon’u, Ülker’i, Güney takımyıldızlarını yaratan O’dur.

9:10

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

Anlayamadığımız büyük işler, Sayısız şaşılası işler yapan O’dur.

9:11

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

İşte, yanımdan geçer, O’nu göremem, Geçip gider, farkına bile varmam.

9:12

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

Evet, O avını kaparsa, kim O’nu durdurabilir? Kim O’na, ‘Ne yapıyorsun’ diyebilir?

9:13

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

Tanrı öfkesini dizginlemez, Rahav’ın yardımcıları bile O’nun ayağına kapanır.

9:14

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

“Nerde kaldı ki, ben O’na yanıt vereyim, O’nunla tartışmak için söz bulayım?

9:15

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

Haklı olsam da O’na yanıt veremez, Merhamet etmesi için yargıcıma yalvarırdım ancak.

9:16

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

O’nu çağırsam, O da bana yanıt verseydi, Yine de inanmazdım sesime kulak verdiğine.

9:17

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

O beni kasırgayla eziyor, Nedensiz yaralarımı çoğaltıyor.

9:18

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

Soluk almama izin vermiyor, Ancak beni acıya doyuruyor.

9:19

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

Sorun güç sorunuysa, O güçlüdür! Adalet sorunuysa, kim O’nu mahkemeye çağırabilir?

9:20

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

Suçsuz olsam ağzım beni suçlar, Kusursuz olsam beni suçlu çıkarır.

9:21

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

“Kusursuz olsam da kendime aldırdığım yok, Yaşamımı hor görüyorum.

9:22

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

Hepsi bir, bu yüzden diyorum ki, ‘O suçluyu da suçsuzu da yok ediyor.’

9:23

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

Kırbaç ansızın ölüm saçınca, O suçsuzların sıkıntısıyla eğlenir.

9:24

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

Dünya kötülerin eline verilmiş, Yargıçların gözünü kapayan O’dur. O değilse, kimdir?

9:25

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

“Günlerim koşucudan çabuk, İyilik görmeden geçmekte.

9:26

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

Kamış sandal gibi kayıp gidiyor, Avının üstüne süzülen kartal gibi.

9:27

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

‘Acılarımı unutayım, Üzgün çehremi değiştirip gülümseyeyim’ desem,

9:28

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

Bütün dertlerimden yılarım, Çünkü beni suçsuz saymayacağını biliyorum.

9:29

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

Madem suçlanacağım, Neden boş yere uğraşayım?

9:30

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

Sabun otuyla yıkansam, Ellerimi kül suyuyla temizlesem,

9:31

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

Beni yine pisliğe batırırsın, Giysilerim bile benden tiksinir.

9:32

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

O benim gibi bir insan değil ki, O’na yanıt vereyim, Birlikte mahkemeye gideyim.

9:33

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

Keşke aramızda bir hakem olsa da, Elini ikimizin üstüne koysa!

9:34

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

Tanrı sopasını üzerimden kaldırsın, Dehşeti beni yıldırmasın.

9:35

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

O zaman konuşur, O’ndan korkmazdım, Ama bu durumda bir şey yapamam.