Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Därefter tog Job till orda och sade:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

 Hören åtminstone på mina ord;  låten det vara den tröst som I given mig.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

 Haven fördrag med mig, så att jag får tala;  sedan jag har talat, må du bespotta.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

 Är då min klagan, såsom när människor eljest klaga?  Eller huru skulle jag kunna vara annat än otålig?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

 Akten på mig, så skolen I häpna  och nödgas lägga handen på munnen.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

 Ja, när jag tänker därpå, då förskräckes jag själv,  och förfäran griper mitt kött.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

 Varför få de ogudaktiga leva,  ja, med åldern växa till i rikedom?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

 De se sina barn leva kvar hos sig,  och sin avkomma hava de inför sina ögon.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

 Deras hus stå trygga, ej hemsökta av förskräckelse;  Gud låter sitt ris icke komma vid dem.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

 När deras boskap parar sig, är det icke förgäves;  lätt kalva deras kor, och icke i otid.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

 Sina barn släppa de ut såsom en hjord,  deras piltar hoppa lustigt omkring.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

 De stämma upp med pukor och harpor,  och glädja sig vid pipors ljud.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

 De förnöta sina dagar i lust,  och ned till dödsriket fara de i frid.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

 Och de sade dock till Gud: »Vik ifrån oss,  dina vägar vilja vi icke veta av.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

 Vad är den Allsmäktige, att vi skulle tjäna honom?  och vad skulle det hjälpa oss att åkalla honom?»

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

 Det är sant, i deras egen hand står ej deras lycka,  och de ogudaktigas rådslag vare fjärran ifrån mig!

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

 Men huru ofta utslocknar väl de ogudaktigas lampa,  huru ofta händer det att ofärd kommer över dem,  och att han tillskiftar dem lotter i vrede?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

 De borde ju bliva såsom halm för vinden,  lika agnar som stormen rycker bort.

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

 »Gud spar åt hans barn att lida för hans ondska.»  Ja, men honom själv borde han vedergälla, så att han finge känna det.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

 Med egna ögon borde han se sitt fall,  och av den Allsmäktiges vrede borde han få dricka.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

 Ty vad frågar han efter sitt hus, när han själv är borta,  när hans månaders antal har nått sin ände?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

 »Skall man då lära Gud förstånd,  honom som dömer över de högsta?»

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

 Ja, den ene får dö i sin välmaktstid,  där han sitter i allsköns frid och ro;

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

 hans stävor hava fått stå fulla med mjölk,  och märgen i hans ben har bevarat sin saft.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

 Den andre måste dö med bedrövad själ,  och aldrig fick han njuta av någon lycka.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

 Tillsammans ligga de så i stoftet,  och förruttnelsens maskar övertäcka dem.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

 Se, jag känner väl edra tankar  och de funder med vilka I viljen nedslå mig.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

 I spörjen ju: »Vad har blivit av de höga herrarnas hus,  av hyddorna när de ogudaktiga bodde?»

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

 Haven I då ej frågat dem som vida foro,  och akten I ej på deras vittnesbörd:

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

 att den onde bliver sparad på ofärdens dag  och bärgad undan på vredens dag?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

 Vem vågar ens förehålla en sådan hans väg?  Vem vedergäller honom, vad han än må göra?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

 Och när han har blivit bortförd till graven,  så vakar man sedan där vid kullen.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

 Ljuvligt får han vilja under dalens torvor.  I hans spår drager hela världen fram;  före honom har och otaliga gått.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

 Huru kunnen I då bjuda mig så fåfänglig tröst?  Av edra svar står allenast trolösheten kvar.