Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Min sjel, lov Herren! Herre min Gud, du er såre stor, høihet og herlighet har du iklædd dig.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Han hyller sig i lys som i et klædebon, han spenner himmelen ut som et telt,

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

han som tømrer i vannene sine høie saler, han som gjør skyene til sin vogn, som farer frem på vindens vinger.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Han gjør vinder til sine engler, luende ild til sine tjenere.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Han grunnfestet jorden på dens støtter, den skal ikke rokkes i all evighet.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Du hadde dekket den med dype vann som med et klædebon; vannene stod over fjellene.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

For din trusel flydde de, for din tordens røst for de hastig bort.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

De steg op til fjellene, fór ned i dalene, til det sted du hadde grunnfestet for dem.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

En grense satte du, som de ikke skal overskride; de skal ikke vende tilbake for å dekke jorden.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Han lar kilder springe frem i dalene; mellem fjellene går de.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

De gir alle markens dyr å drikke; villeslene slukker sin tørst.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Over dem bor himmelens fugler; mellem grenene lar de høre sin røst.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Han vanner fjellene fra sine høie saler; av dine gjerningers frukt mettes jorden.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Han lar gress gro for feet og urter til menneskets tjeneste, til å få brød frem av jorden.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Og vin gleder menneskets hjerte, så den gjør åsynet mer skinnende enn olje, og brød styrker menneskets hjerte.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Herrens trær mettes, Libanons sedrer som han har plantet,

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

der hvor fuglene bygger rede, storken som har sin bolig i cypressene.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

De høie fjell er for stengjetene, klippene er tilflukt for fjellgrevlingene.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Han gjorde månen til å fastsette tidene; solen kjenner sin nedgangstid.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Du gjør mørke, og det blir natt; i den rører sig alle dyrene i skogen.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

De unge løver brøler efter rov, for å kreve sin føde av Gud.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Solen går op, de trekker sig tilbake og legger sig i sine boliger.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Mennesket går ut til sin gjerning og til sitt arbeid inntil aftenen.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Hvor mange dine gjerninger er, Herre! Du gjorde dem alle viselig; jorden er full av det du har skapt.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Der er havet, stort og vidtstrakt; der er en vrimmel uten tall, der er dyr, både små og store.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Der går skibene, Leviatan, som du skapte til å leke sig der.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Alle venter de på dig, at du skal gi dem deres føde i sin tid.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Du gir dem, de sanker; du oplater din hånd, de mettes med godt.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Du skjuler ditt åsyn, de forferdes; du drar deres livsånde tilbake, de dør og vender tilbake til sitt støv.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Du sender din Ånd ut, de skapes, og du gjør jordens skikkelse ny igjen.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Herrens ære være til evig tid! Herren glede sig i sine gjerninger!

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Han som ser til jorden, og den bever, som rører ved fjellene, og de ryker.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Jeg vil lovsynge Herren så lenge jeg lever; jeg vil synge for min Gud så lenge jeg er til.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Måtte min tale tekkes ham! Jeg vil glede mig i Herren!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Men måtte syndere utryddes av jorden, og ugudelige ikke mere finnes! Min sjel, lov Herren! Halleluja!