Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Min sønn, bevar mine ord og gjem mine bud hos dig!

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Bevar mine bud, så skal du leve, bevar min lære som din øiesten!

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Bind dem på dine fingrer, skriv dem på ditt hjertes tavle!

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Si til visdommen: Du er min søster, og kall forstanden din kjenning,

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

forat den må bevare dig fra annen manns hustru, fra fremmede kvinner, som taler glatte ord.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

For jeg så engang ut av vinduet på mitt hus, gjennem mitt gitter,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

og da så jeg blandt de uerfarne, jeg blev var blandt de unge en uforstandig gutt,

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

som gikk forbi på gaten ved hennes hjørne og gikk frem på veien til hennes hus,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

i skumringen, da dagen var til ende, i dyp natt og mørke.

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

Da kom en kvinne ham i møte i en skjøges klær og med svikefullt hjerte.

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Vill er hun og kåt; hennes føtter er ikke i ro i hennes hus.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

Snart er hun på gater, snart på torver, og ved hvert hjørne lurer hun.

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Og hun tok fatt på ham og kysset ham, og med frekt åsyn sa hun til ham:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Takkoffer skulde jeg bære frem, og idag har jeg innfridd mine løfter;

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

derfor gikk jeg ut for å møte dig, for å søke dig op, og jeg fant dig.

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

Jeg har bredt tepper over min seng, brokete tepper av egyptisk garn.

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Jeg har strødd mitt leie med myrra, aloë og kanel.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Kom, la oss beruse oss i kjærlighet inntil morgenen, fryde oss i elskov!

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

For min mann er ikke hjemme, han er reist langt bort;

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

pengepungen tok han med sig, først ved fullmåne kommer han hjem.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Hun fikk lokket ham ved sin sterke overtalelse, ved sine glatte leber forførte hun ham.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Han følger henne straks, lik en okse som går til slakterbenken, som i fotjern, hvormed dåren tuktes,

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

inntil pilen kløver hans lever - likesom fuglen haster til snaren og ikke vet at det gjelder dens liv.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Så hør nu på mig, barn, og akt på min munns ord!

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

La ikke ditt hjerte vende sig til hennes veier, forvill dig ikke inn på hennes stier!

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

For mange som har fått ulivssår, har hun fellet, og mangfoldige er de hun har slått ihjel;

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

fra hennes hus går veier til dødsriket, de fører ned til dødens kammere.