Proverbs 8

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Hør, visdommen roper, og forstanden lar sin røst høre.

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

Oppe på hauger ved veien står hun, der hvor stiene møtes;

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

ved siden av portene, ved byens utgang, i inngangen til portene roper hun høit:

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Til eder, I menn, roper jeg, og min røst lyder til menneskenes barn.

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Lær klokskap, I enfoldige, og lær forstand, I uforstandige!

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Hør! Om store ting taler jeg, og jeg oplater mine leber med rettvishet;

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

min tunge taler sannhet, og ugudelighet er en vederstyggelighet for mine leber.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Alle min munns ord er rette, det er intet falskt eller vrangt i dem.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

De er alle sammen likefremme for den forstandige og rette for dem som har funnet kunnskap.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Ta imot min tilrettevisning istedenfor sølv, og ta imot kunnskap fremfor utsøkt gull!

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

For visdom er bedre enn perler, og ingen skatt kan lignes med den.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Jeg, visdommen, har klokskap i eie, og jeg forstår å finne kloke råd.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Å frykte Herren er å hate ondt; stolthet og overmot, ond ferd og en falsk munn hater jeg.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Mig tilhører råd og sann innsikt, jeg er forstand, mig hører styrke til.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Ved mig regjerer kongene, og ved mig fastsetter fyrstene hvad rett er.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Ved mig styrer herskerne og høvdingene, alle dommere på jorden.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Jeg elsker dem som elsker mig, og de som søker mig, skal finne mig.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Hos mig er rikdom og ære, gammelt arvegods og rettferdighet.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Min frukt er bedre enn gull, ja det fineste gull, og den vinning jeg gir, er bedre enn utsøkt sølv.

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

På rettferds vei vandrer jeg, midt på rettens stier;

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

derfor gir jeg dem som elsker mig, sann rikdom til arv og fyller deres forrådskammere.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Herren skapte mig som sitt første verk, før sine andre gjerninger, i fordums tid.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Fra evighet er jeg blitt til, fra først av, før jorden var.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Da avgrunnene ennu ikke var til, blev jeg født, da der ennu ikke fantes kilder fylt med vann.

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

Før fjellene blev senket ned, før haugene blev til, blev jeg født,

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

før han hadde skapt jord og mark og jorderikes første muldklump.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Da han bygget himmelen, var jeg der, da han slo hvelving over avgrunnen.

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Da han festet skyene oventil, da han bandt avgrunnens kilder,

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

da han satte grense for havet, så vannene ikke går lenger enn han byder, da han la jordens grunnvoller -

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

da var jeg verksmester hos ham, og jeg var hans lyst dag efter dag, jeg lekte alltid for hans åsyn;

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

jeg lekte på hele hans vide jord, og min lyst hadde jeg i menneskenes barn.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Og nu, barn, hør på mig! Salige er de som følger mine veier.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Hør på min tilrettevisning og bli vise og forakt den ikke!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

Salig er det menneske som hører på mig, så han våker ved mine dører dag efter dag og vokter mine dørstolper.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

For den som finner mig, finner livet og får nåde hos Herren.

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!

Men den som ikke finner mig, skader sig selv; alle de som hater mig, elsker døden.