Job 20

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

Da tok Sofar fra Na'ama til orde og sa:

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

Derfor legger mine tanker mig svaret i munnen, og derfor stormer det i mig;

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

hånende tilrettevisning må jeg høre, og min ånd gir mig svar ut fra min innsikt.

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Vet du da ikke at slik har det vært fra evighet, fra den tid mennesker blev satt på jorden,

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

at de ugudeliges jubel er kort, og den gudløses glede bare varer et øieblikk?

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

Stiger enn hans stolthet til himmelen, og når enn hans hode til skyen,

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

så går han dog likesom sitt skarn til grunne for evig; de som så ham, spør: Hvor er han?

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

Som en drøm flyr han bort, og ingen finner ham mere; han jages bort som et nattesyn.

A szem, a mely rá ragyogott, nem *látja* többé, és az ő helye sem törődik már vele.

Det øie som så ham, ser ham ikke mere, og hans sted skuer ham ikke lenger.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

Hans barn må søke småfolks yndest, og hans hender må gi hans gods tilbake.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

Hans ben var fulle av ungdomskraft, men nu ligger den med ham i støvet.

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

Smaker enn det onde søtt i hans munn, skjuler han det under sin tunge,

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

sparer han på det og slipper det ikke, men holder det tilbake under sin gane,

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

så blir dog hans mat omskapt i hans innvoller og blir til ormegift i hans liv.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

Han slukte gods, og han må spy det ut igjen; Gud driver det ut av hans buk.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

Ormegift må han innsuge; huggormens tunge dreper ham.

*Hogy* ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

Han skal ikke få se bekker, elver av honning og elver av melk.

A mit *másoktól* szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Han må gi tilbake det han har tjent, og får ikke nyte det; meget gods har han vunnet, men han får liten glede av det.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

For han knuste småfolk og lot dem ligge der; han rante hus til sig, men får ikke bygge dem om;

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

han kjente aldri ro i sitt indre; han skal ikke slippe unda med sine skatter.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

Det var intet som undgikk hans grådighet; derfor varer ikke hans lykke.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

Midt i hans rikdom blir det trangt for ham; hver nødlidende vender sin hånd mot ham.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

For å fylle hans buk sender Gud sin brennende vrede mot ham og lar sin mat regne på ham.

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

Flykter han for våben av jern, så gjennemborer en bue av kobber ham.

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

Når han så drar pilen ut av sin rygg, og den lynende odd kommer frem av hans galle, da faller dødsredsler over ham.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

Alt mørke er opspart for hans vel gjemte skatter; en ild som intet menneske puster til, fortærer ham; den eter det som er igjen i hans telt.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

Himmelen åpenbarer hans misgjerning, og jorden reiser sig mot ham.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

Det han har samlet i sitt hus, føres bort, det skylles bort på Guds vredes dag.

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

Dette er den lodd som et ugudelig menneske får av Gud, den arv som er tilkjent ham av den Allmektige.