Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Da tok Job til orde og sa:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Hør aktsomt på mitt ord og la dette være den trøst I yder mig!

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Tål mig, så jeg kan få tale, og når jeg har talt, kan du spotte.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Mon min klage gjelder et menneske? Eller hvorfor skulde min ånd ikke bli utålmodig?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Vend eder til mig og bli forferdet og legg hånd på munn!

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Kommer jeg det i hu, så forferdes jeg, og mitt kjød gripes av skjelving.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Hvorfor blir de ugudelige i live, blir gamle og tiltar endog i velmakt?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

De ser sine barn trives omkring sig, og sine efterkommere har de for sine øine.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Deres hus er sikre mot redsler, og Guds ris kommer ikke over dem.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Hans okse parrer sig og spiller ikke, hans ku kalver og kaster ikke i utide.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

De slipper sine barn ut som småfeet, og deres smågutter hopper omkring.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

De synger til tromme og citar, og de gleder sig ved fløitens lyd.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

De lever sine dager i lykke, og i et øieblikk farer de ned til dødsriket.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Og dog sa de til Gud: Vik fra oss! Vi har ikke lyst til å kjenne dine veier.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Hvad er den Allmektige, at vi skulde tjene ham, og hvad gagn skulde vi ha av å vende oss til ham med bønn?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Ja, men deres lykke står ikke i deres egen hånd. - De ugudeliges tanker er langt fra mine tanker.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Hvor ofte utslukkes vel de ugudeliges lampe, og hvor ofte hender det at ulykke kommer over dem? Hvor ofte tildeler han dem vel smerter i sin vrede?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Hvor ofte blir de vel som strå for vinden, som agner stormen fører bort?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Men Gud gjemmer hans straff til hans barn. - Ja, men han burde straffe ham selv, så han fikk kjenne det.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Med egne øine burde han få se sin undergang, og av den Allmektiges vrede burde han få drikke selv.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

For hvad bryr han sig om sitt hus efter sin død, når hans måneders tall er ute?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Vil nogen lære Gud visdom, han som dømmer de høieste?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Den ene dør midt i sin velmakt, helt trygg og rolig;

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

hans kar var fulle av melk, og margen i hans ben var saftfull.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Den andre dør med sorg i hjertet og har aldri nytt nogen lykke.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Begge ligger de i støvet, og makk dekker dem.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Se, jeg kjenner eders tanker og de onde råd hvormed I gjør urett mot mig;

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

for I sier: Hvor er tyrannens hus, og hvor er det telt de ugudelige bor i?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Har I aldri spurt dem som har faret vidt omkring? Og I vil vel ikke forkaste deres vidnesbyrd,

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

at den onde spares på ulykkens dag, på vredens dag føres han unda.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Hvem foreholder ham hans ferd like i hans ansikt? og når han gjør noget, hvem gjengjelder ham det?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Til graven bæres han med ære, og over gravhaugen holder de vakt.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Søt er hans hvile i dalens muld, og alle mennesker vandrer i hans spor, og det er ikke tall på dem som har gått foran ham.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Hvor kan I da trøste mig med så tom en trøst? Av eders svar blir det bare troløshet tilbake.