Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Ano ra ko Hopa; i mea ia,

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Ata whakarongo mai ki taku kupu, a hei tenei he kupu whakamarie mai ma koutou.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Tukua ahau, a ka korero hoki ahau; a ka mutu aku korero, haere tonu ta koutou tawai.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Ahau nei, ki te tangata koia taku amuamu? A he aha ahau te manawanui ai?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Titiro mai ki ahau, miharo ai; kopania atu te ringa ki te mangai.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Mahara kau ahau, ka wehi, mau pu te wehi o oku kikokiko.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

He aha te hunga kino i ora ai, i koroheke ai, ae, i marohirohi ai to ratou kaha?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Pumau tonu o ratou uri ki to ratou taha ki to ratou aroaro, a ko a ratou whanau kei ta ratou tirohanga atu.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

O ratou whare kei runga i te rangimarie, kahore he wehi, kahore hoki a te Atua patu ki a ratou.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

E kaha ana tana puru ki te ekeeke, kahore hoki e he; ka whanau tana kau, kahore hoki he whakatahe.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

E tukua mai ana e ratou a ratou kohungahunga ano he kahui hipi, e pekepeke ana a ratou tamariki.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

He hunga hapai ratou i te timipera, i te hapa, e koa ana ki te tangi o te okana.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

O ratou ra pau tonu i runga i te ahuareka, kitea rawatia ake kua heke ki te po.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Koia ratou i mea ai ki te Atua, Mawehe atu i a matou; kahore hoki o matou hiahia kia matau ki ou ara.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

He aha ra te Runga Rawa e mahi ai matou ki a ia? He aha hoki te rawa ki a matou ki te inoi ki a ia?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Nana, kahore he pai mo ratou i o ratou ringa ake: matara atu i ahau te whakaaro o te hunga kino.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Pehea te maha o nga matenga o te rama a te hunga kino? O nga panga mai ano hoki o to ratou aitua ki a ratou? O te tuwhanga mai a te Atua i nga mamae i a ia e riri ana?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

E rite ai ratou ki te kakau witi i mua i te hau, ki te papapa e kahakina atu ana e te paroro?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

E mea ana koutou, E rongoatia ana e te Atua tona kino hei mea mo ana tamariki. Mana e utu tera ki a ia tonu, kia mohio ai ia.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Tukua kia kite ona ake kanohi i tona hunanga, a tukua ia kia inu i te riri o te Kaha Rawa.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

He aha hoki tana manako ki tona whare i muri i a ia? ka poroa hoki ona marama i waenga?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

E whakaako ianei tetahi i te Atua ki te matauranga? Ko te kaiwhakawa hoki ia mo te hunga whakakake.

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Tenei tangata, mate iho ia, pakari rawa ano hoki ona kaha, ata takoto ana ana mea katoa, kahore hoki he raruraru.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Ki tonu ona u i te waiu, a e makuku ana ona wheua i te hinu.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Mate iho hoki tera tangata, kawa tonu tona wairua, kahore hoki he pai hei kai mana.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Ka takoto ngatahi raua ki te puehu, a ko te iro hei hipoki mo raua.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Nana, e mohio ana ahau ki o koutou whakaaro, ki ta koutou ngarahu nanakia ano hoki moku.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

E ki ana hoki koutou, Kei hea te whare o te rangatira? Kei hea hoki te teneti i noho ai te hunga kino?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Kahore ianei koutou i ui ki te hunga e haere atu ana i te ara? Kahore ranei koutou i mohio ki a ratou tohu?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Kei te rongoa nei hoki te tangata kono mo te ra o te whakangaro; ka whakaputaina ratou i te ra o te riri.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Ko wai e whakaatu i tona ara ki tona aroaro? Ko wai hoki hei hoatu i te utu mo tana mahi ki a ia?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Heoi ka kawea ia ki te urupa; kei te puranga he wahi mona.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Ka reka ki a ia nga pokuru o te awaawa, ka whai mai ano hoki nga tangata katoa i a ia; e kore nei hoki e taea te tatau te hunga i mua i a ia.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

He pehea ra ta koutou whakamarie tinihanga i ahau, e toe na hoki te he i roto i a koutou kupu e whakahoki mai na?