Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Mijn zoon! merk op mijn wijsheid, neig uw oor tot mijn verstand;

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Opdat gij alle bedachtzaamheid behoudt, en uw lippen wetenschap bewaren.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Want de lippen der vreemde vrouw druppen honigzeem, en haar gehemelte is gladder dan olie.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Maar het laatste van haar is bitter als alsem, scherp als een tweesnijdend zwaard.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Haar voeten dalen naar den dood, haar treden houden de hel vast.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Opdat gij het pad des levens niet zoudt wegen, zijn haar gangen ongestadig, dat gij het niet merkt.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Nu dan, gij kinderen! hoort naar mij, en wijkt niet van de redenen mijns monds.

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Maak uw weg verre van haar, en nader niet tot de deur van haar huis;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Opdat gij anderen uw eer niet geeft, en uw jaren den wrede;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Opdat de vreemden zich niet verzadigen van uw vermogen, en al uw smartelijke arbeid niet kome in het huis des onbekenden;

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

En gij in uw laatste brult, als uw vlees, en uw lijf verteerd is;

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

En zegt: Hoe heb ik de tucht gehaat, en mijn hart de bestraffing versmaad!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

En heb niet gehoord naar de stem mijner onderwijzers, noch mijn oren geneigd tot mijn leraars!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Ik ben bijna in alle kwaad geweest, in het midden der gemeente en der vergadering!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Drink water uit uw bak, en vloeden uit het midden van uw bornput;

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Laat uw fonteinen zich buiten verspreiden, en de waterbeken op de straten;

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Laat ze de uwe alleen zijn, en van geen vreemde met u.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Uw springader zij gezegend; en verblijd u vanwege de huisvrouw uwer jeugd;

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Een zeer liefelijke hinde, en een aangenaam steengeitje; laat u haar borsten te allen tijd dronken maken; dool steeds in haar liefde.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

En waarom zoudt gij, mijn zoon, in een vreemde dolen, en den schoot der onbekende omvangen?

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Want eens iegelijks wegen zijn voor de ogen des HEEREN, en Hij weegt al zijne gangen.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Den goddeloze zullen zijn ongerechtigheden vangen, en met de banden zijner zonden zal hij vastgehouden worden.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Hij zal sterven, omdat hij zonder tucht geweest is, en in de grootheid zijner dwaasheid zal hij verdwalen.