Proverbs 8

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Mon ikke Visdommen kalder, løfter Indsigten ikke sin røst?

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

Oppe på Høje ved Vejen, ved Korsveje træder den frem;

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

ved Porte, ved Byens Udgang, ved Dørenes Indgang råber den:

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Jeg kalder på eder, I Mænd, løfter min Røst til Menneskens Børn.

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

I tankeløse, vind jer dog Klogskab, I Tåber, så få dog Forstand!

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Hør, thi jeg fører ædel Tale, åbner mine Læber med retvise Ord;

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

ja, Sandhed taler min Gane, gudløse Læber er mig en Gru.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Rette er alle Ord af min Mund, intet er falskt eller vrangt;

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

de er alle ligetil for den kloge, retvise for dem der vandt Indsigt

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Tag ved Lære, tag ikke mod Sølv, tag mod Kundskab fremfor udsøgt Guld;

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

thi Visdom er bedre end Perler, ingen Skatte opvejer den

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Jeg, Visdom, er Klogskabs Nabo og råder over Kundskab og Kløgt.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

HERRENs Frygt er Had til det onde. Jeg hader Hovmod og Stolthed, den onde Vej og den falske Mund.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Jeg ejer Råd og Visdom, jeg har Forstand, jeg har Styrke.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Ved mig kan Konger styre og Styresmænd give retfærdige Love;

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

ved mig kan Fyrster råde og Stormænd dømme Jorden.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Jeg elsker dem, der elsker mig, og de, der søger mig, finder mig.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Hos mig er der Rigdom og Ære, ældgammelt Gods og Retfærd.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Min Frugt er bedre end Guld og Malme, min Afgrøde bedre end kosteligt Sølv.

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

Jeg vandrer på Retfærds Vej. midt hen ad Rettens Stier

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

for at tildele dem, der elsker mig, Gods og fylde deres Forrådshuse.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Mig skabte HERREN først blandt sine Værker, i Urtid, førend han skabte andet;

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

jeg blev frembragt i Evigheden, i Begyndelsen, i Jordens tidligste Tider;

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

jeg fødtes, før Verdensdybet var til, før Kilderne, Vandenes Væld, var til;

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

førend Bjergene sænkedes, før Højene fødtes jeg,

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

førend han skabte Jord og Marker, det første af Jordsmonnets Støv.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Da han grundfæsted Himlen, var jeg hos ham, da han satte Hvælv over Verdensdybet.

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Da han fæstede Skyerne oventil og gav Verdensdybets Kilder deres faste Sted,

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

da han satte Havet en Grænse, at Vandene ej skulde bryde hans Lov, da han lagde Jordens Grundvold,

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

da var jeg Fosterbarn hos ham, hans Glæde Dag efter Dag; for hans Åsyn leged jeg altid,

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

leged på hans vide Jord og havde min Glæde af Menneskens Børn.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Og nu, I Sønner, hør mig! Vel den, der vogter på mine Veje!

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Hør på Tugt og bliv vise, lad ikke hånt derom!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

Lykkelig den, der hører på mig, så han daglig våger ved mine Døre og vogter på mine Dørstolper.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

Thi den, der ftnder mig; finder Liv og opnår Yndest hos HERREN;

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!

men den, som mister mig, skader sig selv; enhver, som hader mig, elsker Døden.