Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Så tog Job til Orde og svarede:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

"Hør dog, hør mine Ord, lad det være Trøsten, I giver!

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Find jer nu i, at jeg taler, siden kan I jo håne!

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Gælder min Klage Mennesker? Hvi skulde jeg ej være utålmodig?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Vend jer til mig og stivn af Rædsel, læg Hånd på Mund!

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Jeg gruer, når jeg tænker derpå, mit Legeme gribes af Skælven:

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

De gudløse, hvorfor lever de, bliver gamle, ja vokser i Kraft?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Deres Æt har de blivende hos sig, deres Afkom for deres Øjne;

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

deres Huse er sikre mod Rædsler, Guds Svøbe rammer dem ikke;

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

ej springer deres Tyr forgæves, Koen kælver, den kaster ikke;

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

de slipper deres Drenge ud som Får, deres Børneflok boltrer sig ret;

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

de synger til Pauke og Citer, er glade til Fløjtens Toner;

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

de lever deres Dage i Lykke og synker med Fred i Dødsriget,

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

skønt de siger til Gud: "Gå fra os, at kende dine Veje er ikke vor Lyst!

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Den Almægtige? Hvad han? Skal vi tjene ham? Hvad Gavn at banke på hos ham?"

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Er ej deres Lykke i deres Hånd og gudløses Råd ham fjernt?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Når går de gudløses Lampe ud og når kommer Ulykken over dem? Når deler han Loddet ud i sin Vrede,

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

så de bliver som Strå for Vinden, som Avner, Storm fører bort?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Gemmer Gud hans Ulykkeslod til hans Børn? Ham selv gengælde han, så han mærker det,

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

lad ham selv få sit Vanheld at se, den Almægtiges Vrede at drikke!

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Thi hvad bryder han sig siden om sit Hus, når hans Måneders Tal er udrundet?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Kan man vel tage Gud i Skole, ham, som dømmer de højeste Væsner?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

En dør jo på Lykkens Tinde, helt tryg og så helt uden Sorger:

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

hans Spande er fulde af Mælk, hans Knogler af saftig Marv;

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

med bitter Sjæl dør en anden og har aldrig nydt nogen Lykke;

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

de lægger sig begge i Jorden, og begge dækkes af Orme!

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Se, jeg kender så vel eders Tanker og de Rænker, I spinder imod mig,

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

når I siger: "Hvor er Stormandens Hus og det Telt, hvor de gudløse bor?"

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Har I aldrig spurgt de berejste og godkendt deres Beviser:

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Den onde skånes på Ulykkens Dag og frelses på Vredens Dag.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Hvem foreholder ham vel hans Færd, gengælder ham, hvad han gør?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Til Graven bæres han hen, ved hans Gravhøj holdes der Vagt;

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

i Dalbunden hviler han sødt, Alverden følger så efter, en Flok uden Tal gik forud for ham.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Hvor tom er den Trøst, som I giver! Eders Svar - kun Svig er tilbage!