Proverbs 8

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Zdaliž moudrost nevolá, a rozumnost nevydává hlasu svého?

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

Na vrchu vysokých míst, u cesty, na rozcestí stojí,

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

U bran, kudy se chodí do města, a kudy se chodí dveřmi, volá, řkuci:

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Na vásť, ó muži, volám, a hlas můj jest k synům lidským.

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Poučte se hloupí opatrnosti, a blázni srozumějte srdcem.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Poslouchejtež, nebo znamenité věci mluviti budu, a otevření rtů mých pouhou pravdu.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Jistě žeť pravdu zvěstují ústa má, a ohavností jest rtům mým bezbožnost.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Spravedlivé jsou všecky řeči úst mých, není v nich nic křivého ani převráceného.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

Všecky pravé jsou rozumějícímu, a přímé těm, kteříž nalézají umění.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Přijmětež cvičení mé raději než stříbro, a umění raději než zlato nejvýbornější.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

Nebo lepší jest moudrost než drahé kamení, tak že jakékoli věci žádostivé vrovnati se jí nemohou.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Já moudrost bydlím s opatrností, a umění pravé prozřetelnosti přítomné mám.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Bázeň Hospodinova jest v nenávisti míti zlé, pýchy a vysokomyslnosti, i cesty zlé a úst převrácených nenávidím.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Má jest rada i šťastný prospěch, jáť jsem rozumnost, a má jest síla.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Skrze mne králové kralují, a knížata ustanovují věci spravedlivé.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Skrze mne knížata panují, páni i všickni soudcové zemští.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Já milující mne miluji, a kteříž mne pilně hledají, nalézají mne.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Bohatství a sláva při mně jest, zboží trvánlivé i spravedlnost.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Lepší jest ovoce mé než nejlepší zlato, i než ryzí, a užitek můj než stříbro výborné.

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

Stezkou spravedlnosti vodím, prostředkem stezek soudu,

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

Abych těm, kteříž mne milují, přidědila zboží věčné, a poklady jejich naplnila.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Hospodin měl mne při počátku cesty své, před skutky svými, přede všemi časy.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Před věky ustanovena jsem, před počátkem, prvé než byla země.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Když ještě nebylo propasti, zplozena jsem, když ještě nebylo studnic oplývajících vodami.

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

Prvé než hory založeny byly, než byli pahrbkové, zplozena jsem;

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Ještě byl neučinil země a rovin, ani začátku prachu okršlku zemského.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Když připravoval nebesa, byla jsem tu, když vyměřoval okrouhlost nad propastí;

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Když upevňoval oblaky u výsosti, když utvrzoval studnice propasti;

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Když ukládal moři cíl jeho, a vodám, aby nepřestupovaly rozkázaní jeho, když vyměřoval základy země:

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

Tehdáž byla jsem od něho pěstována, a byla jsem jeho potěšení na každý den, anobrž hrám před ním každého času;

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

Hrám i na okršlku země jeho, a rozkoše mé s syny lidskými.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

A tak tedy, synové, poslechněte mne, nebo blahoslavení jsou ostříhající cest mých.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Poslouchejte cvičení, a nabuďte rozumu, a nerozpakujte se.

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

Blahoslavený člověk, kterýž mne slýchá, bdě u dveří mých na každý den, šetře veřejí dveří mých.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

Nebo kdož mne nalézá, nalézá život, a dosahuje lásky od Hospodina.

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!

Ale kdož hřeší proti mně, ukrutenství provodí nad duší svou; všickni, kteříž mne nenávidí, milují smrt.