Job 20

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

Odpovídaje pak Zofar Naamatský, řekl:

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

Z příčiny té myšlení má k odpovídání tobě nutí mne, a to abych rychle učinil,

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

Že kárání k zahanbení svému slyším, pročež duch můj osvícený nutí mne, aťbych odpovídal.

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Zdaž nevíš o tom, že od věků, a jakž postavil Bůh člověka na zemi,

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Plésání bezbožných krátké jest, a veselí pokrytce jen na chvílku?

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

Byť pak vstoupila až k nebi pýcha jeho, a hlava jeho oblaku by se dotkla,

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

Však jako lejno jeho na věky zahyne. Ti, kteříž jej vídali, řeknou: Kam se poděl?

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

Jako sen pomine, aniž ho naleznou; nebo uteče jako vidění noční.

A szem, a mely rá ragyogott, nem *látja* többé, és az ő helye sem törődik már vele.

Oko, kteréž ho vídalo, již ho nikdy neuzří, aniž více patřiti bude na něj místo jeho.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

Synové jeho budou přízně u nuzných hledati, a ruce jeho musejí zase vraceti loupež svou.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

Kosti jeho naplněny jsou hříchy mladosti jeho, a s ním v prachu lehnou.

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

A ačkoli zlost sladne v ústech jeho, a chová ji pod jazykem svým;

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

Kochá se v ní, a nepouští jí, ale zdržuje ji u prostřed dásní svých:

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

Však pokrm ten ve střevách jeho promění se; bude jako žluč hadů nejlítějších u vnitřnostech jeho.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

Zboží nahltané vyvrátí, z břicha jeho Bůh silný je vyžene.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

Jed hadů lítých ssáti bude, zabije ho jazyk ještěrčí.

*Hogy* ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

Neuzří pramenů potoků a řek medu a másla.

A mit *másoktól* szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Navrátí úsilé cizí, a nezažive ho, vedlé nátisku svého rozličného; nebude na ně vesel.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

Nebo utiskal a opouštěl nuzné, dům zloupil a nestavěl ho.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

Pročež nesezná nic pokojného v životě svém, aniž které nejrozkošnější své věci bude moci zachovati.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

Nic mu nepozůstane z pokrmu jeho, tak že nebude míti, čím by se troštoval.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

Byť pak i dovršena byla hojnost jeho, ssoužení míti bude; každá ruka trapiče oboří se na něj.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

By měl čím naplniti břicho své, dopustí na něj Bůh prchlivost hněvu svého, kterouž na něj dštíti bude i na pokrm jeho.

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

Když utíkati bude před zbrojí železnou, prostřelí ho lučiště ocelivé.

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

Střela vyňata bude z toulu a vystřelena, nadto meč pronikne žluč jeho; a když odcházeti bude, přikvačí jej hrůzy.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

Všeliká neštěstí jsou polečena v skrýších jeho, zžíře jej oheň nerozdmýchaný, zle se povede i pozůstalému v stanu jeho.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

Odkryjí nebesa nepravost jeho, a země povstane proti němu.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

Rozptýlena bude úroda domu jeho, rozplyne se v den hněvu jeho.

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

Tenť jest podíl člověka bezbožného od Boha, to, pravím, dědictví vyrčené jemu od Boha silného.