Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Tedy odpověděv Job, řekl:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Dokudž trápiti budete duši mou, a dotírati na mne řečmi svými?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Již na desetkrát zhaněli jste mne, aniž se stydíte, že se zatvrzujete proti mně.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Ale nechť jest tak, že jsem zbloudil, při mně zůstane blud můj.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Jestliže se pak vždy proti mně siliti chcete, a obviňujíc mne, za pomoc sobě bráti proti mně potupu mou:

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Tedy vězte, že Bůh podvrátil mne, a sítí svou otáhl mne.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Nebo aj, volám-li pro nátisk, nemám vyslyšení; křičím-li, není rozsouzení.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Cestu mou zapletl tak, abych nikoli projíti nemohl, a stezky mé temnostmi zastřel.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Slávu mou se mne strhl, a sňal korunu s hlavy mé.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Zpodvracel mne všudy vůkol, abych zahynul, a vyvrátil jako strom naději mou.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Nadto zažžel proti mně prchlivost svou, a přičtl mne mezi nepřátely své.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Pročež přitáhše houfové jeho, učinili sobě ke mně cestu, a vojensky se položili okolo stanu mého.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Bratří mé ode mne vzdálil, a známí moji všelijak se mne cizí.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Opustili mne příbuzní moji, a známí moji zapomenuli se na mne.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Podruhové domu mého a děvky mé za cizího mne mají, cizozemec jsem před očima jejich.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Na služebníka svého volám, ale neozývá se, i když ho ústy svými pěkně prosím.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Dýchání mého štítí se manželka má, ačkoli pokorně jí prosím, pro dítky života mého.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Nadto i ti nejšpatnější pohrdají mnou; i když povstanu, utrhají mi.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

V ošklivost mne sobě vzali všickni rádcové moji, a ti, kteréž miluji, obrátili se proti mně.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

K kůži mé jako k masu mému přilnuly kosti mé, kůže při zubích mých toliko v cele zůstala.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Slitujte se nade mnou, slitujte se nade mnou, vy přátelé moji; nebo ruka Boží se mne dotkla.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Proč mi se protivíte tak jako Bůh silný, a masem mým nemůžte se nasytiti?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Ó kdyby nyní sepsány byly řeči mé, ó kdyby v knihu vepsány byly,

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Anobrž rafijí železnou a olovem na věčnost na skále aby vyryty byly.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Ačkoli já vím, že vykupitel můj živ jest, a že v den nejposlednější nad prachem se postaví.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

A ač by kůži mou i tělo červi zvrtali, však vždy v těle svém uzřím Boha.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Kteréhož já uzřím sobě, a oči mé spatří jej, a ne jiný, jakkoli zhynula ledví má u vnitřnosti mé.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Ješto byste říci měli: I pročež ho trápíme? poněvadž základ dobré pře při mně se nalézá.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Bojte se meče, nebo pomsta za nepravosti jest meč, a vězte, žeť bude soud.