Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

A odpovídaje Job, řekl:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Poslouchejte pilně řeči mé, a bude mi to za potěšení od vás.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Postrpte mne, abych i já mluvil, a když odmluvím, posmívejž se.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Zdaliž já před člověkem naříkám? A poněvadž jest proč, jakž nemá býti ssoužen duch můj?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Pohleďte na mne, a užasněte se, a položte prst na ústa.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Ano já sám, když rozvažuji své bídy, tedy se děsím, a spopadá tělo mé hrůza.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Proč bezbožní živi jsou, k věku starému přicházejí, též i bohatnou?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Símě jejich stálé jest před oblíčejem jejich s nimi, a rodina jejich před očima jejich.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Domové jejich bezpečni jsou před strachem, aniž metla Boží na nich.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Býk jejich připouštín bývá, ale ne na prázdno; kráva jejich rodí, a nepotracuje plodu.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Vypouštějí jako stádo maličké své, a synové jejich poskakují.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Povyšují hlasu při bubnu a harfě, a veselí se k zvuku muziky.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Tráví v štěstí dny své, a v okamžení do hrobu sstupují.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Kteříž říkají Bohu silnému: Odejdi od nás, nebo známosti cest tvých neoblibujeme.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Kdo jest Všemohoucí, abychom sloužili jemu? A jaký toho zisk, že bychom se modlili jemu?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Ale pohleď, že není v moci jejich štěstí jejich, pročež rada bezbožných vzdálena jest ode mne.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Často-liž svíce bezbožných hasne? Přichází-liž na ně bída jejich? Poděluje-liž je bolestmi Bůh v hněvě svém?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Bývají-liž jako plevy před větrem, a jako drtiny, kteréž zachvacuje vicher?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Odkládá-liž Bůh synům bezbožníka nepravost jeho? Odplacuje-liž jemu tak, aby to znáti mohl,

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

A aby viděly oči jeho neštěstí jeho, a prchlivost Všemohoucího že by pil?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

O dům pak jeho po něm jaká jest péče jeho, když počet měsíců jeho bude umenšen?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Zdali Boha silného kdo učiti bude umění, kterýž sám vysokosti soudí?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Tento umírá v síle dokonalosti své, všelijak bezpečný a pokojný.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Prsy jeho plné jsou mléka, a mozk kostí jeho svlažován bývá.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Jiný pak umírá v hořkosti ducha, kterýž nikdy nejídal s potěšením.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Jednostejně v prachu lehnou, a červy se rozlezou.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Aj, známť myšlení vaše, a chytrosti, kteréž proti mně neprávě vymýšlíte.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Nebo pravíte: Kde jest dům urozeného? A kde stánek příbytků bezbožných?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Což jste se netázali jdoucích cestou? Zkušení-liž aspoň jejich nepovolíte,

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Že v den neštěstí ochranu mívá bezbožný, v den, pravím, rozhněvání přistřín bývá?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Kdo jemu oznámí zjevně cestu jeho? Aneb za to, co činil, kdo jemu odplatí?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

A však i on k hrobu vyprovozen bude, a tam zůstane.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Sladnou jemu hrudy údolí, nadto za sebou všecky lidi táhne, těch pak, kteříž ho předešli, není počtu.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Hle, jak vy mne marně troštujete, nebo v odpovědech vašich nezůstává než faleš.