Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

(По слав. 103) Благославяй ГОСПОДА, душо моя! ГОСПОДИ, Боже мой, Ти си много велик, облечен си с величие и блясък.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Ти си, който се покрива със светлина като с наметало и простира небесата като завеса,

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

който гради превъзвишените Си заселища във водите, който прави облаците Своя колесница, който се носи на крилете на вятъра,

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

който прави ангелите Си ветрове и служителите Си — пламтящ огън.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Той е основал земята на основите й, тя няма да се поклати до века.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Покрил си я с бездната като с дреха, водите застанаха над планините.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

При Твоето смъмряне те побягнаха, при гласа на гърма Ти се спуснаха в бяг.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Планините се издигнаха, долините се снишиха на мястото, което си определил за тях.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Поставил си граница, така че да не могат да преминат, и те няма да се върнат и да покрият земята.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Ти си, който изпраща извори в долините и те текат между планините.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Поят всички животни на полето и дивите магарета утоляват жаждата си.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

При тях обитават небесните птици и пеят между клоните.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ти си, който напоява планините от превъзвишените Си заселища и земята се насища с плода на делата Ти.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Ти си, който кара тревата да расте за добитъка и полската трева — за служба на човека, за да изважда храна от земята,

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

и вино, което весели сърцето на човека, така че да прави да блести лицето му като от масло, и хляб, който подкрепя сърцето на човека.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Дърветата на ГОСПОДА се наситиха, ливанските кедри, които Той е насадил,

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

където птиците свиват гнездата си и щъркелът, чийто дом са елхите.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Високите планини са за дивите кози, канарите са убежище за скокливите мишки.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Той е направил луната за определяне на времената и слънцето знае залеза си.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Ти спускаш тъмнина и става нощ, в нея ходят всички горски зверове.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Лъвчетата реват за плячка и искат храната си от Бога.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Слънцето изгрява, те се оттеглят и лягат в бърлогите си.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Човекът излиза на работата си и на труда си до вечерта.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

ГОСПОДИ, колко многобройни са Твоите дела! Всички тях Ти си извършил с мъдрост. Земята е пълна с Твоите творения.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Ето голямото и широко море, там гъмжат безброй живи същества — малки и големи.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Там се движат корабите, левиатанът, който си създал да играе в него.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Всички тези чакат Теб — да им дадеш храната им на времето й.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Ти им даваш и те събират, отваряш ръката Си и те се насищат с добро.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Скриваш лицето Си и те се смущават, отнемаш дъха им и те издъхват и се връщат в пръстта си.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Изпращаш Духа Си и те се създават, и подновяваш лицето на земята.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Нека бъде вечна славата на ГОСПОДА, нека се радва ГОСПОД в делата Си!

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Той е, който поглежда към земята и тя трепери, докосва планините и те димят.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Ще пея на ГОСПОДА, докато съм жив, ще пея псалми на моя Бог, докато съществувам.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Нека Му бъде угодно размишлението ми. Ще се радвам в ГОСПОДА!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Нека изчезнат грешните на земята и безбожните да ги няма вече. Благославяй ГОСПОДА, душо моя! Алилуя!