Proverbs 5

Mein Sohn, merke auf meine Weisheit, neige dein Ohr zu meiner Einsicht,

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

um Besonnenheit zu beobachten, und damit deine Lippen Erkenntnis bewahren.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Denn Honigseim träufeln die Lippen der Fremden, und glatter als Öl ist ihr Gaumen;

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

aber ihr Letztes ist bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidiges Schwert.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Ihre Füße steigen hinab zum Tode, an dem Scheol haften ihre Schritte.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Damit sie nicht den Weg des Lebens einschlage, schweifen ihre Bahnen, ohne daß sie es weiß.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Nun denn, ihr Söhne, höret auf mich, und weichet nicht ab von den Worten meines Mundes!

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Halte fern von ihr deinen Weg, und nahe nicht zu der Tür ihres Hauses:

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

damit du nicht anderen deine Blüte gebest, und deine Jahre dem Grausamen;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

damit nicht Fremde sich sättigen an deinem Vermögen, und dein mühsam Erworbenes nicht komme in eines Ausländers Haus;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

und du nicht stöhnest bei deinem Ende, wenn dein Fleisch und dein Leib dahinschwinden, und sagest:

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Wie habe ich die Unterweisung gehaßt, und mein Herz hat die Zucht verschmäht!

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Und ich habe nicht gehört auf die Stimme meiner Unterweiser, und mein Ohr nicht zugeneigt meinen Lehrern.

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Wenig fehlte, so wäre ich in allem Bösen gewesen, inmitten der Versammlung und der Gemeinde.

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Trinke Wasser aus deiner Cisterne und Fließendes aus deinem Brunnen.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Mögen nach außen sich ergießen deine Quellen, deine Wasserbäche auf die Straßen.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Dir allein sollen sie gehören, und nicht Fremden mit dir.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Deine Quelle sei gesegnet, und erfreue dich an dem Weibe deiner Jugend;

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

die liebliche Hindin und anmutige Gemse-ihre Brüste mögen dich berauschen zu aller Zeit, taumle stets in ihrer Liebe.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Und warum solltest du, mein Sohn, an einer Fremden taumeln, und den Busen einer Fremden umarmen? -

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Denn vor den Augen Jehovas sind eines jeden Wege, und alle seine Geleise wägt er ab.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Die eigenen Missetaten werden ihn, den Gesetzlosen, fangen, und in seiner Sünde Banden wird er festgehalten werden.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Sterben wird er, weil ihm Zucht mangelt, und in der Größe seiner Torheit wird er dahintaumeln.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.