Job 29

Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Oh! que ne puis-je être comme aux mois du passé, Comme aux jours où Dieu me gardait,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Quand sa lampe brillait sur ma tête, Et que sa lumière me guidait dans les ténèbres!
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;
Que ne suis-je comme aux jours de ma vigueur, Où Dieu veillait en ami sur ma tente,
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Quand le Tout-Puissant était encore avec moi, Et que mes enfants m'entouraient;
Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;
Quand mes pieds se baignaient dans la crème Et que le rocher répandait près de moi des ruisseaux d'huile!
Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Si je sortais pour aller à la porte de la ville, Et si je me faisais préparer un siège dans la place,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Les jeunes gens se retiraient à mon approche, Les vieillards se levaient et se tenaient debout.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.
Les princes arrêtaient leurs discours, Et mettaient la main sur leur bouche;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
La voix des chefs se taisait, Et leur langue s'attachait à leur palais.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
L'oreille qui m'entendait me disait heureux, L'oeil qui me voyait me rendait témoignage;
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Car je sauvais le pauvre qui implorait du secours, Et l'orphelin qui manquait d'appui.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
La bénédiction du malheureux venait sur moi; Je remplissais de joie le coeur de la veuve.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Je me revêtais de la justice et je lui servais de vêtement, J'avais ma droiture pour manteau et pour turban.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
J'étais l'oeil de l'aveugle Et le pied du boiteux.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
J'étais le père des misérables, J'examinais la cause de l'inconnu;
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Je brisais la mâchoire de l'injuste, Et j'arrachais de ses dents la proie.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Alors je disais: Je mourrai dans mon nid, Mes jours seront abondants comme le sable;
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
L'eau pénétrera dans mes racines, La rosée passera la nuit sur mes branches;
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Ma gloire reverdira sans cesse, Et mon arc rajeunira dans ma main.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
On m'écoutait et l'on restait dans l'attente, On gardait le silence devant mes conseils.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Après mes discours, nul ne répliquait, Et ma parole était pour tous une bienfaisante rosée;
Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.
Ils comptaient sur moi comme sur la pluie, Ils ouvraient la bouche comme pour une pluie du printemps.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Je leur souriais quand ils perdaient courage, Et l'on ne pouvait chasser la sérénité de mon front.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
J'aimais à aller vers eux, et je m'asseyais à leur tête; J'étais comme un roi au milieu d'une troupe, Comme un consolateur auprès des affligés.
*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.