Job 30

Et maintenant!... je suis la risée de plus jeunes que moi, De ceux dont je dédaignais de mettre les pères Parmi les chiens de mon troupeau.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Mais à quoi me servirait la force de leurs mains? Ils sont incapables d'atteindre la vieillesse.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Desséchés par la misère et la faim, Ils fuient dans les lieux arides, Depuis longtemps abandonnés et déserts;

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Ils arrachent près des arbrisseaux les herbes sauvages, Et ils n'ont pour pain que la racine des genêts.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

On les chasse du milieu des hommes, On crie après eux comme après des voleurs.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Ils habitent dans d'affreuses vallées, Dans les cavernes de la terre et dans les rochers;

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Ils hurlent parmi les buissons, Ils se rassemblent sous les ronces.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Etres vils et méprisés, On les repousse du pays.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Et maintenant, je suis l'objet de leurs chansons, Je suis en butte à leurs propos.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Ils ont horreur de moi, ils se détournent, Ils me crachent au visage.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Ils n'ont plus de retenue et ils m'humilient, Ils rejettent tout frein devant moi.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Ces misérables se lèvent à ma droite et me poussent les pieds, Ils se fraient contre moi des sentiers pour ma ruine;

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Ils détruisent mon propre sentier et travaillent à ma perte, Eux à qui personne ne viendrait en aide;

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Ils arrivent comme par une large brèche, Ils se précipitent sous les craquements.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Les terreurs m'assiègent; Ma gloire est emportée comme par le vent, Mon bonheur a passé comme un nuage.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Et maintenant, mon âme s'épanche en mon sein, Les jours de la souffrance m'ont saisi.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

La nuit me perce et m'arrache les os, La douleur qui me ronge ne se donne aucun repos,

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Par la violence du mal mon vêtement perd sa forme, Il se colle à mon corps comme ma tunique.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Dieu m'a jeté dans la boue, Et je ressemble à la poussière et à la cendre.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Je crie vers toi, et tu ne me réponds pas; Je me tiens debout, et tu me lances ton regard.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Tu deviens cruel contre moi, Tu me combats avec la force de ta main.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Tu me soulèves, tu me fais voler au-dessus du vent, Et tu m'anéantis au bruit de la tempête.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Car, je le sais, tu me mènes à la mort, Au rendez-vous de tous les vivants.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Mais celui qui va périr n'étend-il pas les mains? Celui qui est dans le malheur n'implore-t-il pas du secours?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

N'avais-je pas des larmes pour l'infortuné? Mon coeur n'avait-il pas pitié de l'indigent?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

J'attendais le bonheur, et le malheur est arrivé; J'espérais la lumière, et les ténèbres sont venues.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Mes entrailles bouillonnent sans relâche, Les jours de la calamité m'ont surpris.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Je marche noirci, mais non par le soleil; Je me lève en pleine assemblée, et je crie.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Je suis devenu le frère des chacals, Le compagnon des autruches.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Ma peau noircit et tombe, Mes os brûlent et se dessèchent.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Ma harpe n'est plus qu'un instrument de deuil, Et mon chalumeau ne peut rendre que des sons plaintifs.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.