Job 9

9:1

Odpověděv pak Job, řekl:

Felele pedig Jób, és monda:

9:2

I ovšem vím, žeť tak jest; nebo jak by mohl člověk spravedliv býti před Bohem silným?

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3

A chtěl-li by se hádati s ním, nemohl by jemu odpovědíti ani na jedno z tisíce slov.

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4

Moudrého jest srdce a silný v moci. Kdo zatvrdiv se proti němu, pokoje užil?

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5

On přenáší hory, než kdo shlédne, a podvrací je v prchlivosti své.

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6

On pohybuje zemí z místa jejího, tak že se třesou sloupové její.

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7

On když zapovídá slunci, nevychází, a hvězdy zapečeťuje.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8

On roztahuje nebe sám, a šlapá po vlnách mořských.

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9

On učinil Arktura, Oriona, Kuřátka a hvězdy skryté na poledne.

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10

On činí věci veliké, a to nevystižitelné a divné, jimž není počtu.

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11

Ano jde-li mimo mne, tedy nevidím; ovšem když pomíjí, neznamenám ho.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12

Tolikéž jestliže co uchvátí, kdo mu to rozkáže navrátiti? Kdo dí jemu: Co činíš?

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13

Nezdržel-li by Bůh hněvu svého, klesli by před ním spolu spuntovaní, jakkoli mocní.

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14

Jakž bych já tedy jemu odpovídati, a jaká slova svá proti němu vyhledati mohl?

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15

Kterémuž, bych i spravedliv byl, nebudu odpovídati, ale před soudcím svým pokořiti se budu.

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16

Ač bych pak i volal, a on mi se ozval, neuvěřím, aby vyslyšel hlas můj,

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17

Poněvadž vichřicí setřel mne, rozmnožil rány mé bez příčiny.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18

Aniž mi dá oddechnouti, ale sytí mne hořkostmi.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19

Obrátil-li bych se k moci, aj, onť jest nejsilnější; pakli k soudu, kdo mi rok složí?

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20

Jestliže se za spravedlivého stavěti budu, ústa má potupí mne; pakli za upřímého, převráceného mne býti ukáží.

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21

Jsem-li upřímý, nebudu věděti toho; nenáviděti budu života svého.

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22

Jediná jest věc, pročež jsem to mluvil, že upřímého jako bezbožného on zahlazuje.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23

Jestliže bičem náhle usmrcuje, zkušování nevinných se posmívá;

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24

Země dána bývá v ruku bezbožného, tvář soudců jejich zakrývá: jestliže ne on, kdož jiný jest?

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25

Dnové pak moji rychlejší byli nežli posel; utekli, aniž viděli dobrých věcí.

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26

Pominuli jako prudké lodí, jako orlice letící na pastvu.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27

Dím-li: Zapomenu se na své naříkání, zanechám horlení svého, a posilím se:

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28

Lekám se všech bolestí svých, vida, že mne jich nezprostíš.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29

Jestli jsem bezbožný, pročež bych nadarmo pracoval?

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30

Ano bych se i umyl vodou sněžnou, a očistil mýdlem ruce své,

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31

Tedy v jámě pohřížíš mne, tak že se ode mne zprzní i to roucho mé.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32

Nebo Bůh není člověkem jako já, jemuž bych odpovídati mohl, a abychom vešli spolu v soud.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

9:33

Aniž máme prostředníka mezi sebou, kterýž by rozhodl nás oba.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34

Kdyby odjal ode mne prut svůj, a strach jeho aby mne nekormoutil,

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35

Tehdáž bych mluvil, a nebál bych se, poněvadž není toho tak při mně.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!