Job 8

Tedy odpovídaje Bildad Suchský, řekl:

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

Dokudž mluviti budeš takové věci, a slova úst tvých budou jako vítr násilný?

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Což by Bůh silný neprávě soudil,a Všemohoucí což by převracel spravedlnost?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Synové zajisté tvoji že zhřešili proti němu, proto pustil je po nepravosti jejich.

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Kdybys ty opravdově hledal Boha silného, a Všemohoucímu se modlil,

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

A byl čistý a upřímý: jistě žeť by se hned probudil k tobě, a napravil by příbytek spravedlnosti tvé.

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

A byly by první věci tvé špatné, poslední pak rozmnožily by se náramně.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

Nebo vzeptej se, prosím, věku starého, a nastroj se k zpytování otců jejich.

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

(Myť zajisté včerejší jsme, aniž jsme čeho povědomi; k tomu dnové naši jsou jako stín na zemi.)

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Zdaliž tě oni nenaučí, a nepovědí tobě, a z srdce svého nevynesou-liž slov?

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Zdali roste třtí bez bahna? Roste-liž rákosí bez vody?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Nýbrž ještě za zelena, dříve než vytrháno bývá, ano prvé než jaká jiná tráva, usychá.

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Tak stezky všech zapomínajících se na Boha silného, tak, pravím, naděje pokrytce zahyne.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

Klesne naděje jeho, a doufání jeho jako dům pavouka.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Spolehne-li na dům svůj, neostojí; chytí-li se ho, nezdrží.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Vláhu má před sluncem, tak že z zahrady jeho výstřelkové jeho vynikají.

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

Při vrchovišti kořenové jeho hustě rostou, i na místech skalnatých rozkládá se.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

A však bývá-li zachvácen z místa svého, až by se ho i odečtlo, řka: Nevidělo jsem tě:

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

Tožť ta radost života jeho, a z země jiný vykvetá.

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Aj, Bůh silný nepohrdá upřímým, ale nešlechetným ruky nepodává:

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

Až i naplní smíchem ústa tvá, a rty tvé plésáním,

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Když nenávidící tebe v hanbu oblečeni budou, a stánku lidí bezbožných nikdež nebude.

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.