Job 34

Ještě mluvil Elihu, a řekl:

És szóla Elihu, és monda:

Poslouchejte, moudří, řečí mých, a rozumní, ušima pozorujte.

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

Nebo ucho řečí zkušuje, tak jako dásně okoušejí pokrmu.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Soud sobě zvolme, a vyhledejme mezi sebou, co by bylo dobrého.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

Nebo řekl Job: Spravedliv jsem, a Bůh silný zavrhl při mou.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

Své-liž bych pře ukrývati měl? Přeplněna jest bolestí rána má bez provinění.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl *talált* hibám nélkül!

Který muž jest podobný Jobovi, ješto by pil posměch jako vodu?

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

A že by všel v tovaryšství s činiteli nepravosti, a chodil by s lidmi nešlechetnými?

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

Nebo řekl: Neprospívá to člověku líbiti se Bohu.

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

A protož, muži rozumní, poslouchejte mne. Odstup od Boha silného nešlechetnost a od Všemohoucího nepravost.

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

Nebo on podlé skutků člověka odplací, a podlé toho, jaká jest čí cesta, působí, aby to nalézal.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

A naprosto Bůh silný nečiní nic nešlechetně, a Všemohoucí nepřevrací soudu.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

Kdo svěřil jemu zemi? A kdo zpořádal všecken okršlek?

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Kdyby se na něj obrátil, a ducha jeho i duši jeho k sobě vzal,

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Umřelo by všeliké tělo pojednou, a tak by člověk do prachu se navrátil.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

Máš-li tedy rozum, poslyš toho, pusť v uši své hlas řečí mých.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, *és* a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

Ješto ten, kterýž by v nenávisti měl soud, zdaliž by panovati mohl? Čili toho, jenž jest svrchovaně spravedlivý, za nešlechetného vyhlásíš?

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

Zdaliž sluší králi říci: Ó nešlechetný, a šlechticům: Ó bezbožní?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

Mnohem méně tomu, kterýž nepřijímá osob knížat, aniž u něho má přednost urozený před nuzným; nebo dílo rukou jeho jsou všickni.

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

V okamžení umírají, třebas o půl noci postrčeni bývají lidé, a pomíjejí, a zachvácen bývá silný ne rukou lidskou.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas *is* eltűnik kéz nélkül!

Nebo oči jeho hledí na cesty člověka, a všecky kroky jeho on spatřuje.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

Neníť žádných temností, ani stínu smrti, kdež by se skryli činitelé nepravosti.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

Aniž zajisté vzkládá na koho více, tak aby se s Bohem silným souditi mohl.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

Pyšné stírá bez počtu, a postavuje jiné na místa jejich.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

Nebo zná skutky jejich; pročež na ně obrací noc, a potříni bývají.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

Jakožto bezbožné rozráží je na místě patrném,

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

Proto že odstoupili od něho, a žádných cest jeho nešetřili,

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

Aby dokázal, že připouští k sobě křik nuzného, a volání chudých že vyslýchá.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

(Nebo když on spokojí, kdo znepokojí? A když skryje tvář svou, kdo jej spatří?)Tak celý národ, jako i každého člověka jednostejně,

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

Aby nekraloval člověk pokrytý, aby nebylo lidem ourazu.

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

Jistě žeť k Bohu silnému raději toto mluveno býti má: Ponesuť, nezruším.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

Mimo to, nevidím-li čeho, ty vyuč mne; jestliže jsem nepravost páchal, neučiním toho víc.

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

Nebo zdali vedlé tvého zdání odplacovati má, že bys ty toho neliboval, že bys ono zvoloval, a ne on? Pakli co víš jiného, mluv.

Avagy te szerinted fizessen-é *csak azért,* mert ezt megveted, *és* hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

Muži rozumní se mnou řeknou, i každý moudrý poslouchaje mne,

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

Že Job hloupě mluví, a slova jeho nejsou rozumná.

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

Ó by zkušen byl Job dokonale, pro odmlouvání nám jako lidem nepravým,

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

Poněvadž k hříchu svému přidává i nešlechetnost, mezi námi také jen chloubu svou vynáší, a rozmnožuje řeči své proti Bohu.

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.