Proverbs 5

Sine moj, čuj moju mudrost, prigni uho mojoj razboritosti

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

da sačuvaš oprez, da ti usne zadrže znanje.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Jer s usana žene preljubnice kaplje med i nepce joj je glađe od ulja,

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

ali je ona naposljetku gorka kao pelin, oštra kao dvosjekli mač.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Njene noge silaze k smrti, a koraci vode u Podzemlje.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Ona ne pazi na put života, ne mari što su joj staze kolebljive.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Zato me sada poslušaj, sine, i ne odstupaj od riječi mojih usta.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Neka je put tvoj daleko od nje i ne približuj se vratima njezine kuće,

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

da drugima ne bi dao svoju slavu i okrutnima svoje godine;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

da se ne bi tuđinci nasitili tvoga dobra i da tvoja zaslužba ne ode u tuđu kuću;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

da ne ridaš na koncu kad ti nestane tijela i puti

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

i da ne kažeš: "Oh, kako sam mrzio pouku i kako mi je srce preziralo ukor!

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

I ne slušah glasa svojih učitelja, niti priklonih uho onima što me poučavahu.

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

I umalo ne zapadoh u svako zlo, usred zbora i zajednice!"

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Pij vodu iz svoje nakapnice i onu što teče iz tvoga studenca.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Moraju li se tvoji izvori razlijevati i tvoji potoci teći ulicama?

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Nego neka oni budu samo tvoji, a ne i tuđinaca koji su uza te.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Neka je blagoslovljen izvor tvoj i raduj se sa ženom svoje mladosti:

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

neka ti je kao mila košuta i ljupka gazela, neka te grudi njene opajaju u svako doba, njezina ljubav zatravljuje bez prestanka!

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

TÓa zašto bi se, sine moj, zanosio preljubnicom i grlio tuđinki njedra?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Jer pred Jahvinim su očima čovjekovi putovi i on motri sve njegove staze.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Opakoga će uhvatiti njegova zloća i sapet će ga užad njegovih grijeha.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Umrijet će jer nema pouke, propast će zbog svoje goleme gluposti.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.