Job 9

9:1

et respondens Iob ait

Felele pedig Jób, és monda:

9:2

vere scio quod ita sit et quod non iustificetur homo conpositus Deo

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3

si voluerit contendere cum eo non poterit ei respondere unum pro mille

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4

sapiens corde est et fortis robore quis restitit ei et pacem habuit

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5

qui transtulit montes et nescierunt hii quos subvertit in furore suo

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6

qui commovet terram de loco suo et columnae eius concutiuntur

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7

qui praecipit soli et non oritur et stellas claudit quasi sub signaculo

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8

qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9

qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10

qui facit magna et inconprehensibilia et mirabilia quorum non est numerus

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11

si venerit ad me non videbo si abierit non intellegam eum

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12

si repente interroget quis respondebit ei vel quis dicere potest cur facis

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13

Deus cuius resistere irae nemo potest et sub quo curvantur qui portant orbem

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14

quantus ergo sum ego qui respondeam ei et loquar verbis meis cum eo

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15

qui etiam si habuero quippiam iustum non respondebo sed meum iudicem deprecabor

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16

et cum invocantem exaudierit me non credo quod audierit vocem meam

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17

in turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18

non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19

si fortitudo quaeritur robustissimus est si aequitas iudicii nemo pro me audet testimonium dicere

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20

si iustificare me voluero os meum condemnabit me si innocentem ostendere pravum me conprobabit

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21

etiam si simplex fuero hoc ipsum ignorabit anima mea et taedebit me vitae meae

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22

unum est quod locutus sum et innocentem et impium ipse consumit

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23

si flagellat occidat semel et non de poenis innocentum rideat

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24

terra data est in manu impii vultum iudicum eius operit quod si non ille est quis ergo est

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25

dies mei velociores fuerunt cursore fugerunt et non viderunt bonum

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26

pertransierunt quasi naves poma portantes sicut aquila volans ad escam

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27

cum dixero nequaquam ita loquar commuto faciem meam et dolore torqueor

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28

verebar omnia opera mea sciens quod non parceres delinquenti

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29

si autem et sic impius sum quare frustra laboravi

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30

si lotus fuero quasi aquis nivis et fulserint velut mundissimae manus meae

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31

tamen sordibus intingues me et abominabuntur me vestimenta mea

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32

neque enim viro qui similis mei est respondebo nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

9:33

non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34

auferat a me virgam suam et pavor eius non me terreat

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35

loquar et non timebo eum neque enim possum metuens respondere

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!