Job 10

taedet animam meam vitae meae dimittam adversum me eloquium meum loquar in amaritudine animae meae

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

dicam Deo noli me condemnare indica mihi cur me ita iudices

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

numquid bonum tibi videtur si calumnieris et opprimas me opus manuum tuarum et consilium impiorum adiuves

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

numquid oculi carnei tibi sunt aut sicut videt homo et tu videbis

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

numquid sicut dies hominis dies tui et anni tui sicut humana sunt tempora

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

ut quaeras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

et scias quia nihil impium fecerim cum sit nemo qui de manu tua possit eruere

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

manus tuae plasmaverunt me et fecerunt me totum in circuitu et sic repente praecipitas me

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

memento quaeso quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

pelle et carnibus vestisti me et ossibus et nervis conpegisti me

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

vitam et misericordiam tribuisti mihi et visitatio tua custodivit spiritum meum

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

licet haec celes in corde tuo tamen scio quia universorum memineris

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

si peccavi et ad horam pepercisti mihi cur ab iniquitate mea mundum me esse non pateris

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

et si impius fuero vae mihi est et si iustus non levabo caput saturatus adflictione et miseria

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

et propter superbiam quasi leaenam capies me reversusque mirabiliter me crucias

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me et poenae militant in me

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

quare de vulva eduxisti me qui utinam consumptus essem ne oculus me videret

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

fuissem quasi qui non essem de utero translatus ad tumulum

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi dimitte ergo me ut plangam paululum dolorem meum

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

antequam vadam et non revertar ad terram tenebrosam et opertam mortis caligine

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

terram miseriae et tenebrarum ubi umbra mortis et nullus ordo et sempiternus horror inhabitans

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.