Job 13

ecce omnia et vidit oculus meus et audivit auris mea et intellexi singula

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

secundum scientiam vestram et ego novi nec inferior vestri sum

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

sed tamen ad Omnipotentem loquar et disputare cum Deo cupio

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

prius vos ostendens fabricatores mendacii et cultores perversorum dogmatum

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

atque utinam taceretis ut putaremini esse sapientes

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

audite ergo correptiones meas et iudicium labiorum meorum adtendite

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

numquid Deus indiget vestro mendacio ut pro illo loquamini dolos

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

numquid faciem eius accipitis et pro Deo iudicare nitimini

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

aut placebit ei quem celare nihil potest aut decipietur ut homo vestris fraudulentiis

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

ipse vos arguet quoniam in abscondito faciem eius accipitis

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

statim ut se commoverit turbabit vos et terror eius inruet super vos

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

memoria vestra conparabitur cineri et redigentur in lutum cervices vestrae

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

quare lacero carnes meas dentibus meis et animam meam porto in manibus meis

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

etiam si occiderit me in ipso sperabo verumtamen vias meas in conspectu eius arguam

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

et ipse erit salvator meus non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

audite sermonem meum et enigmata percipite auribus vestris

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

si fuero iudicatus scio quod iustus inveniar

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

quis est qui iudicetur mecum veniat quare tacens consumor

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

duo tantum ne facias mihi et tunc a facie tua non abscondar

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

manum tuam longe fac a me et formido tua non me terreat

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

et voca me et respondebo tibi aut certe loquar et tu responde mihi

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

quantas habeo iniquitates et peccata scelera mea et delicta ostende mihi

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

cur faciem tuam abscondis et arbitraris me inimicum tuum

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

contra folium quod vento rapitur ostendis potentiam tuam et stipulam siccam persequeris

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

scribis enim contra me amaritudines et consumere me vis peccatis adulescentiae meae

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

posuisti in nervo pedem meum et observasti omnes semitas meas et vestigia pedum meorum considerasti

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

qui quasi putredo consumendus sum et quasi vestimentum quod comeditur a tinea

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.