Job 14

homo natus de muliere brevi vivens tempore repletus multis miseriis

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

quasi flos egreditur et conteritur et fugit velut umbra et numquam in eodem statu permanet

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

et dignum ducis super huiuscemodi aperire oculos tuos et adducere eum tecum in iudicium

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

quis potest facere mundum de inmundo conceptum semine nonne tu qui solus es

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

breves dies hominis sunt numerus mensuum eius apud te est constituisti terminos eius qui praeterire non poterunt

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

recede paululum ab eo ut quiescat donec optata veniat sicut mercennarii dies eius

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

lignum habet spem si praecisum fuerit rursum virescit et rami eius pullulant

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

si senuerit in terra radix eius et in pulvere emortuus fuerit truncus illius

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

ad odorem aquae germinabit et faciet comam quasi cum primum plantatum est

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

homo vero cum mortuus fuerit et nudatus atque consumptus ubi quaeso est

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

quomodo si recedant aquae de mari et fluvius vacuefactus arescat

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

sic homo cum dormierit non resurget donec adteratur caelum non evigilabit nec consurget de somno suo

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

quis mihi hoc tribuat ut in inferno protegas me ut abscondas me donec pertranseat furor tuus et constituas mihi tempus in quo recorderis mei

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

putasne mortuus homo rursum vivet cunctis diebus quibus nunc milito expecto donec veniat inmutatio mea

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

vocabis et ego respondebo tibi operi manuum tuarum porriges dexteram

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

tu quidem gressus meos dinumerasti sed parces peccatis meis

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

signasti quasi in sacculo delicta mea sed curasti iniquitatem meam

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

mons cadens defluet et saxum transfertur de loco suo

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

lapides excavant aquae et adluvione paulatim terra consumitur et homines ergo similiter perdes

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

roborasti eum paululum ut in perpetuum pertransiret inmutabis faciem eius et emittes eum

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

sive nobiles fuerint filii eius sive ignobiles non intelleget

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

attamen caro eius dum vivet dolebit et anima illius super semet ipso lugebit

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.