Job 9

9:1

Και απεκριθη ο Ιωβ και ειπεν

Felele pedig Jób, és monda:

9:2

Αληθως εξευρω οτι ουτως εχει αλλα πως ο ανθρωπος θελει δικαιωθη ενωπιον του Θεου;

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3

Εαν θεληση να διαδικασθη μετ αυτου δεν δυναται να αποκριθη προς αυτον εν εκ χιλιων.

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4

Ειναι σοφος την καρδιαν και κραταιος την δυναμιν τις εσκληρυνθη εναντιον αυτου και ευτυχησεν;

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5

Αυτος μετακινει τα ορη, και δεν γνωριζουσι τις εστρεψεν αυτα εν τη οργη αυτου.

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6

Αυτος σειει την γην απο του τοπου αυτης, και οι στυλοι αυτης σαλευονται.

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7

Αυτος προσταζει τον ηλιον, και δεν ανατελλει και κρυπτει υπο σφραγιδα τα αστρα.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8

Αυτος μονος εκτεινει τους ουρανους και πατει επι τα υψη της θαλασσης.

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9

Αυτος καμνει τον Αρκτουρον, τον Ωριωνα και την Πλειαδα και τα ταμεια του νοτου.

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10

Αυτος καμνει μεγαλεια ανεξιχνιαστα και θαυμασια αναριθμητα.

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11

Ιδου, διαβαινει πλησιον μου, και δεν βλεπω αυτον διερχεται, και δεν εννοω αυτον.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12

Ιδου, αφαιρει τις θελει εμποδισει αυτον; τις θελει ειπει προς αυτον, Τι καμνεις;

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13

Εαν ο Θεος δεν συρη την οργην αυτου, οι επηρμενοι βοηθοι καταβαλλονται υποκατω αυτου.

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14

Ποσον ολιγωτερον εγω ηθελον αποκριθη προς αυτον, εκλεγων τους προς αυτον λογους μου;

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15

προς τον οποιον, και αν ημην δικαιος, δεν ηθελον αποκριθη, αλλ ηθελον ζητησει ελεος παρα του Κριτου μου.

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16

Εαν κραξω, και μοι αποκριθη, δεν ηθελον πιστευσει οτι εισηκουσε της φωνης μου.

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17

Διοτι με κατασυντριβει με ανεμοστροβιλον και πληθυνει τας πληγας μου αναιτιως.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18

Δεν με αφινει να αναπνευσω, αλλα με χορταζει απο πικριας.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19

Εαν προκηται περι δυναμεως, ιδου, ειναι δυνατος και εαν περι κρισεως, τις θελει μαρτυρησει υπερ εμου;

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20

Εαν ηθελον να δικαιωσω εμαυτον, το στομα μου ηθελε με καταδικασει εαν ηθελον ειπει, ειμαι αμεμπτος, ηθελε με αποδειξει διεφθαρμενον.

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21

Και αν ημην αμεμπτος, δεν ηθελον φροντισει περι εμαυτου ηθελον καταφρονησει την ζωην μου.

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22

Εν τουτο ειναι, δια τουτο ειπα, αυτος αφανιζει τον αμεμπτον και τον ασεβη.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23

Και αν η μαστιξ αυτου θανατονη ευθυς, γελα ομως εις την δοκιμασιαν των αθωων.

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24

Η γη παρεδοθη εις τας χειρας του ασεβους αυτος σκεπαζει τα προσωπα των κριτων αυτης αν ουχι αυτος, που και τις ειναι;

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25

Αι δε ημεραι μου ειναι ταχυδρομου ταχυτεραι φευγουσι και δεν βλεπουσι καλον.

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26

Παρηλθον ως πλοια σπευδοντα ως αετος πετωμενος επι το θηραμα.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27

Εαν ειπω, Θελω λησμονησει το παραπονον μου, θελω παραιτησει το πενθος μου και παρηγορηθη

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28

τρομαζω δια πασας τας θλιψεις μου, γνωριζων οτι δεν θελεις με αθωωσει.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29

Ειμαι ασεβης δια τι λοιπον να κοπιαζω εις ματην;

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30

Εαν λουσθω εν υδατι χιονος και επιμελως αποκαθαρισω τας χειρας μου

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31

συ ομως θελεις με βυθισει εις τον βορβορον, ωστε και αυτα μου τα ιματια θελουσι με βδελυττεσθαι.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32

Διοτι δεν ειναι ανθρωπος ως εγω, δια να αποκριθω προς αυτον, και να ελθωμεν εις κρισιν ομου.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

9:33

Δεν υπαρχει μεσιτης μεταξυ ημων, δια να βαλη την χειρα αυτου επ αμφοτερους ημας.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34

Ας απομακρυνη απ εμου την ραβδον αυτου, και ο φοβος αυτου ας μη με εκπληττη

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35

τοτε θελω λαλησει και δεν θελω φοβηθη αυτον διοτι ουτω δεν ειμαι εν εμαυτω.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!