Job 5

“Haydi çağır, seni yanıtlayan çıkacak mı? Meleklerin hangisine yöneleceksin?

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

Aptalı üzüntü öldürür, Budalayı kıskançlık bitirir.

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

Ben aptalın kök saldığını görünce, Hemen yurduna lanet ettim.

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

Çocukları güvenlikten uzak, Mahkeme kapısında ezilir, Savunan çıkmaz.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

Ürününü açlar yer, Dikenler arasındakini bile toplarlar; Mallarını susamışlar yutmak ister.

A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Çünkü dert topraktan çıkmaz, Sıkıntı yerden bitmez.

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

Havaya uçuşan kıvılcımlar gibi Sıkıntı çekmek için doğar insan.

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

“Oysa ben Tanrı’ya yönelir, Davamı O’na bırakırdım.

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

Anlayamadığımız büyük işler, Sayısız şaşılası işler yapan O’dur.

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Yeryüzüne yağmur yağdırır, Tarlalara sular gönderir.

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

Düşkünleri yükseltir, Yaslıları esenliğe çıkarır.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

Kurnazların oyununu bozar, Düzenlerini gerçekleştiremesinler diye.

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

[] Bilgeleri kurnazlıklarında yakalar, Düzenbazların oyunu son bulur.

A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

Gündüz karanlığa toslar, Öğlen, geceymiş gibi el yordamıyla ararlar.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

Yoksulu onların kılıç gibi ağzından Ve güçlünün elinden O kurtarır.

A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

Yoksul umutlanır, Haksızlık ağzını kapar.

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

[] “İşte, ne mutlu Tanrı’nın eğittiği insana! Bu yüzden Her Şeye Gücü Yeten’in yola getirişini küçümseme.

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

Çünkü O hem yaralar hem sarar, O incitir, ama elleri sağaltır.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Altı kez sıkıntıya düşsen seni kurtarır, Yedinci kez de sana zarar vermez.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

Kıtlıkta ölümden, Savaşta kılıçtan seni O koruyacak.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

Kamçılayan dillerden uzak kalacak, Yıkım gelince korkmayacaksın.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

Yıkıma, açlığa gülüp geçecek, Yabanıl hayvanlardan ürkmeyeceksin.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Çünkü tarladaki taşlarla anlaşacaksın, Yabanıl hayvanlar seninle barışacak.

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

Çadırının güvenlik içinde olduğunu bilecek, Yurdunu yoklayınca eksik bulmayacaksın.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Çocuklarının çoğalacağını bileceksin, Soyun ot gibi bitecek.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

Zamanında toplanan demetler gibi, Mezara dinç gireceksin.

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

“İşte araştırdık, doğrudur, Onun için bunu dinle ve belle.”

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.