Job 4

4:1

Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

4:2

“Biri sana bir şey söylemeye çalışsa gücenir misin? Kim konuşmadan durabilir?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

4:3

Evet, pek çoklarına sen ders verdin, Zayıf elleri güçlendirdin,

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4:4

Tökezleyeni senin sözlerin ayakta tuttu, Titreyen dizleri sen pekiştirdin.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

4:5

Ama şimdi senin başına gelince gücüne gidiyor, Sana dokununca yılgınlığa düşüyorsun.

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

4:6

Senin güvendiğin Tanrı’dan korkun değil mi, Umudun kusursuz yaşamında değil mi?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

4:7

“Düşün biraz: Hangi suçsuz yok oldu, Nerede doğrular yıkıma uğradı?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

4:8

Benim gördüğüm kadarıyla, fesat sürenler, Kötülük tohumu ekenler ektiklerini biçiyor.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

4:9

Tanrı’nın soluğuyla yok oluyor, Öfkesinin rüzgarıyla tükeniyorlar.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

4:10

Aslanın kükremesi, homurtusu kesildi, Dişleri kırıldı genç aslanların.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

4:11

Aslan av bulamadığı için yok oluyor, Dişi aslanın yavruları dağılıyor.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

4:12

“Bir söz gizlice erişti bana, Fısıltısı kulağıma ulaştı.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

4:13

Gece rüyaların doğurduğu düşünceler içinde, İnsanları ağır uyku bastığı zaman,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

4:14

Beni dehşet ve titreme aldı, Bütün kemiklerimi sarstı.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

4:15

Önümden bir ruh geçti, Tüylerim ürperdi.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

4:16

Durdu, ama ne olduğunu seçemedim. Bir suret duruyordu gözümün önünde, Çıt çıkmazken bir ses duydum:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

4:17

‘Tanrı karşısında insan doğru olabilir mi? Kendisini yaratanın karşısında temiz çıkabilir mi?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

4:18

Bakın, Tanrı kullarına güvenmez, Meleklerinde hata bulur da,

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

4:19

Çamur evlerde oturanlara, Mayası toprak olanlara, Güveden kolay ezilenlere mi güvenir?

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

4:20

Ömürleri sabahtan akşama varmaz, Kimse farkına varmadan sonsuza dek yok olurlar.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

4:21

İçlerindeki çadır ipleri çekilince, Bilgelikten yoksun olarak ölüp giderler.’

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?