Job 19

Eyüp şöyle yanıtladı:

Felele pedig Jób, és monda:

“Ne zamana dek beni üzecek, Sözlerinizle ezeceksiniz?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

On kez oldu beni aşağılıyor, Hiç utanmadan saldırıyorsunuz.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Yanlış yola sapmışsam, Bu benim suçum.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Kendinizi gerçekten benden üstün görüyor, Utancımı bana karşı kullanıyorsanız,

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Bilin ki, Tanrı bana haksızlık yaptı, Beni ağıyla kuşattı.

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

“İşte, ‘Zorbalık bu!’ diye haykırıyorum, ama yanıt yok, Yardım için bağırıyorum, ama adalet yok.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Yoluma set çekti, geçemiyorum, Yollarımı karanlığa boğdu.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Üzerimden onurumu soydu, Başımdaki tacı kaldırdı.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Her yandan yıktı beni, tükendim, Umudumu bir ağaç gibi kökünden söktü.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Öfkesi bana karşı alev alev yanıyor, Beni hasım sayıyor.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Orduları üstüme üstüme geliyor, Bana karşı rampalar yapıyor, Çadırımın çevresinde ordugah kuruyorlar.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

“Kardeşlerimi benden uzaklaştırdı, Tanıdıklarım bana büsbütün yabancılaştı.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Akrabalarım uğramaz oldu, Yakın dostlarım beni unuttu.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Evimdeki konuklarla hizmetçiler Beni yabancı sayıyor, Garip oldum gözlerinde.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Kölemi çağırıyorum, yanıtlamıyor, Dil döksem bile.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Soluğum karımı tiksindiriyor, Kardeşlerim benden iğreniyor.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Çocuklar bile beni küçümsüyor, Ayağa kalksam benimle eğleniyorlar.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Bütün yakın dostlarım benden iğreniyor, Sevdiklerim yüz çeviriyor.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Bir deri bir kemiğe döndüm, Ölümün eşiğine geldim.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

“Ey dostlarım, acıyın bana, siz acıyın, Çünkü Tanrı’nın eli vurdu bana.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Neden Tanrı gibi siz de beni kovalıyor, Etime doymuyorsunuz?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

“Keşke şimdi sözlerim yazılsa, Kitaba geçseydi,

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Demir kalemle, kurşunla Sonsuza dek kalsın diye kayaya kazılsaydı!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Oysa ben kurtarıcımın yaşadığını, Sonunda yeryüzüne geleceğini biliyorum.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Derim yok olduktan sonra, Yeni bedenimle Tanrı’yı göreceğim.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

O’nu kendim göreceğim, Kendi gözlerimle, başkası değil. Yüreğim bayılıyor bağrımda!

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Eğer, ‘Sıkıntının kökü onda olduğu için Onu kovalım’ diyorsanız,

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Kılıçtan korkmalısınız, Çünkü kılıç cezası öfkeli olur, O zaman adaletin var olduğunu göreceksiniz.”

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!