Job 18

Şuahlı Bildat şöyle yanıtladı:
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
“Ne zaman bitecek bu sözler? Biraz anlayışlı olun da konuşalım.
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.
Niçin hayvan yerine konuyoruz, Gözünüzde aptal sayılıyoruz?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Sen kendini öfkenle paralıyorsun, Senin uğruna dünyadan vaz mı geçilecek? Kayalar yerini mi değiştirecek?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
“Evet, kötünün ışığı sönecek, Ateşinin alevi parlamayacak.
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Çadırındaki ışık karanlığa dönecek, Yanındaki kandil sönecek.
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
Adımlarının gücü zayıflayacak, Kurduğu düzene kendi düşecek.
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
Ayakları onu ağa götürecek, Kendi ayağıyla tuzağa basacak.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
Topuğu kapana girecek, Tuzak onu kapacak.
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
Toprağa gizlenmiş bir ilmek, Yoluna koyulmuş bir kapan bekliyor onu.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.
Dehşet saracak onu her yandan, Her adımında onu kovalayacak.
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Gücünü kıtlık kemirecek, Tökezleyince, felaket yanında bitiverecek.
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Derisini hastalık yiyecek, Kollarıyla bacaklarını ölüm yutacak.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Güvenli çadırından atılacak, Dehşet kralının önüne sürüklenecek.
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
Çadırında ateş oturacak, Yurdunun üzerine kükürt saçılacak.
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
Kökleri dipten kuruyacak, Dalları üstten solacak.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
Ülkede anısı yok olacak, Adı dünyadan silinecek.
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
Işıktan karanlığa sürülecek, Dünyadan kovulacak.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
Ne çocuğu ne torunu kalacak halkı arasında, Yaşadığı yerde kimsesi kalmayacak.
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
Batıdakiler onun yıkımına şaşacak, Doğudakiler dehşet içinde bakacak.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Evet, kötülerin yaşamı işte böyle son bulur, Tanrı’yı tanımayanların varacağı yer budur.”
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.