Job 13

 Ja, alltsammans har mitt öga sett,  mitt öra har hört det och nogsamt givit akt.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

 Vad I veten, det vet också jag;  icke står jag tillbaka för eder.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

 Men till den Allsmäktige vill jag nu tala,  det lyster mig att gå till rätta med Gud.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

 Dock, I ären män som spinna ihop lögn,  allasammans hopsätten I fåfängligt tal.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

 Om I ändå villen alldeles tiga!  Det kunde tillräknas eder som vishet.

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

 Hören nu likväl mitt klagomål,  och akten på mina läppars gensagor.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

 Viljen I försvara Gud med orättfärdigt tal  och honom till förmån bruka oärligt tal?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

 Skolen I visa eder partiska för honom  eller göra eder till sakförare för Gud?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

 Icke kan sådant ändas väl,  när han håller räfst med eder?  Eller kunnen I gäckas med honom,  såsom man kan gäckas med en människa?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

 Nej, förvisso skall han straffa eder,  om I visen en hemlig partiskhet.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

 Sannerligen, hans majestät skall då förskräcka eder,  och fruktan för honom skall falla över eder.

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

 Edra tänkespråk skola då bliva visdomsord av aska,  edra försvarsverk varda såsom vallar av ler.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

 Tigen nu för min, så skall jag tala,  gånge så över mig vad det vara må.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

 Ja, huru det än går, vill jag fatta mitt kött mellan tänderna  och taga min själ i min hand.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

 Må han dräpa mig, jag hoppas intet annat;  min vandel vill jag ändå hålla fram inför honom.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

 Redan detta skall lända mig till frälsning,  ty ingen gudlös dristar komma inför honom.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

 Hören, hören då mina ord,  och låten min förklaring tränga in i edra öron.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

 Se, här lägger jag saken fram;  jag vet att jag skall befinnas hava rätt.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

 Eller gives det någon som kan vederlägga mig?  Ja, då vill jag tiga -- och dö.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

 Allenast två ting må du ej göra mot mig,  så behöver jag ej dölja mig inför ditt ansikte:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

 din hand må du ej låta komma mig när,  och fruktan för dig må icke förskräcka mig.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

 Sedan må du åklaga, och jag vill svara,  eller ock skall jag tala, och du må gendriva mig.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

 Huru är det alltså med mina missgärningar och synder?  Låt mig få veta min överträdelse och synd.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

 Varför döljer du ditt ansikte  och aktar mig såsom din fiende?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

 Vill du skrämma ett löv som drives av vinden,  vill du förfölja ett borttorkat strå?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

 Du skriver ju bedrövelser på min lott  och giver mig till arvedel min ungdoms missgärningar;

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

 du sätter mina fötter i stocken,  du vaktar på alla vägar,  för mina fotsulor märker du ut stegen.

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

 Och detta mot en som täres bort lik murket trä,  en som liknar en klädnad sönderfrätt av mal!

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.