Proverbs 7

HIJO mío, guarda mis razones, Y encierra contigo mis mandamientos.

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Guarda mis mandamientos, y vivirás; Y mi ley como las niñas de tus ojos.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Lígalos á tus dedos; Escríbelos en la tabla de tu corazón.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Di á la sabiduría: Tú eres mi hermana; Y á la inteligencia llama parienta:

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Para que te guarden de la mujer ajena, Y de la extraña que ablanda sus palabras.

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Porque mirando yo por la ventana de mi casa, Por mi celosía,

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Vi entre los simples, Consideré entre los jóvenes, Un mancebo falto de entendimiento,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

El cual pasaba por la calle, junto á la esquina de aquella, É iba camino de su casa,

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

Á la tarde del día, ya que oscurecía, En la oscuridad y tiniebla de la noche.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Y he aquí, una mujer que le sale al encuentro Con atavío de ramera, astuta de corazón,

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

Alborotadora y rencillosa, Sus pies no pueden estar en casa;

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Unas veces de fuera, ó bien por las plazas, Acechando por todas las esquinas.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

Y traba de él, y bésalo; Desvergonzó su rostro, y díjole:

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Sacrificios de paz había prometido, Hoy he pagado mis votos;

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Por tanto he salido á encontrarte, Buscando diligentemente tu rostro, y te he hallado.

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Con paramentos he ataviado mi cama, Recamados con cordoncillo de Egipto.

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

He sahumado mi cámara Con mirra, áloes, y cinamomo.

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Ven, embriaguémonos de amores hasta la mañana; Alegrémonos en amores.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Porque el marido no está en casa, Hase ido á un largo viaje:

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

El saco de dinero llevó en su mano; El día señalado volverá á su casa.

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

Rindiólo con la mucha suavidad de sus palabras, Obligóle con la blandura de sus labios.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Vase en pos de ella luego, Como va el buey al degolladero, Y como el loco á las prisiones para ser castigado;

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Como el ave que se apresura al lazo, Y no sabe que es contra su vida, Hasta que la saeta traspasó su hígado.

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

Ahora pues, hijos, oídme, Y estad atentos á las razones de mi boca.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

No se aparte á sus caminos tu corazón; No yerres en sus veredas.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Porque á muchos ha hecho caer heridos; Y aun los más fuertes han sido muertos por ella.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Caminos del sepulcro son su casa, Que descienden á las cámaras de la muerte.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.