Psalms 104

Whakapaingia a Ihowa, e toku wairua. E Ihowa, e toku Atua, he nui rawa koe; he honore, he kororia ou kakahu.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

E roropi nei i te marama ki a koe ano he kakahu, e hora nei i nga rangi ano he kakahu tauarai.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

E whakanoho nei i nga kurupae o ona ruma ki nga wai: e mea nei i nga kapua hei hariata mona: e haere nei i runga i nga pakau o te hau.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

E mea nei i nga hau hei karere mana, i te mura ahi hei kaimahi mana.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Nana nei i whakatu te whenua ki runga ki ona turanga, kei nekenekehia ake ake.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Nau ano i hipoki ki te rire hei kakahu: tu ana nga wai i runga i nga maunga.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Rere ana ratou i tau riri: tahuti tonu atu i te reo o tau whatitiri;

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Puke ake ana ra nga maunga, heke iho ana ma nga whawharua ki te wahi i whakaritea e koe mo ratou.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Kua whakatakotoria e koe he rohe kei koni mai ratou, kei hoki mai hei taupoki mo te whenua.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Nana i tono nga puna ki roto ki nga awaawa, e rere nei i waenga o nga puke.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Hei wai mo nga kirehe katoa o te parae: na noa te matewai o nga kaihe mohoao.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Kei reira nga nohoanga o nga manu o te rangi, e korihi nei i roto i nga manga.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

He mea whakamakuku nana nga puke i ona ruma: ka makona te whenua i nga hua o au mahi.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ko ia hei whakatupu i te tarutaru ma te kararehe, i te otaota hei mea ma te tangata; kia whakaputaina ake ai he taro i te whenua;

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

He waina hei whakahari i te ngakau o te tangata, he hinu e piata ai tona mata, me te taro hei whakakaha i te ngakau o te tangata.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Ki tonu i te wai nga rakau a Ihowa, nga hita o Repanona i whakatokia e ia.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Hanga ake e nga manu he ohanga ki reira: te taaka, ko nga kauri tona whare.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

Hei piringa nga puke tiketike mo nga koati mohoao: nga kohatu mo nga rapeti.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

I hanga e ia te marama hei tohu taima: e matau ana te ra ki tona torengitanga.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Ko koe hei whakapouri, a kua po: na ngoki mai ana nga kirehe katoa o te ngahere.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Ko nga kuao raiona ngengere ana ratou, he mea kai, he rapu kai ma ratou i te Atua.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Ko te putanga mai o te ra ka poto atu ratou, takoto ana i o ratou kuhunga.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Ko te tangata ka haere ki ana hanga, ki tana mahi, a ahiahi noa.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Ano te tini o au mahi, e Ihowa! he mohio rawa tau mahi i aua mea katoa; ki tonu te whenua i au taonga.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Kei ko ra ko te moana, tona nui tuauriuri: kei reira nga mea ngokingoki e kore e taea te tatau, nga kirehe hoki, ana nonohi, ana nunui.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Kei reira nga kaipuke e teretere ana: kei reira taua rewiatana i hanga e koe hei takaro ki reira.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

E tatari katoa ana enei ki a koe, kia hoatu e koe te kai ma ratou i te wa e tika ai.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Ko tau e hoatu ai ma ratou, kohikohia ana e ratou: te wherahanga o tou ringa, makona tonu ratou i te pai.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Ko te hunanga o tou mata, pororaru ana ratou: ka kapohia e koe to ratou manawa, ka marere ratou, a ka hoki ano ki to ratou puehu.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Ko tau tononga mai i tou wairua, kua hanga ratou; a whakahoutia ana e koe te mata o te whenua.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Kia whai kororia a Ihowa ake ake, kia hari a Ihowa ki ana mahi:

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Tana tirohanga iho ki te whenua, ru ana: kua pa ki nga puke, na pongere ana.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Ka waiata ahau ki a Ihowa i ahau e ora ana: ka himene ki toku Atua i ahau ano i te ao nei.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Kia reka toku whakaaronga ki a ia, ka hari ahau ki a Ihowa.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Kia moti nga tangata hara i runga i te whenua, ko te hunga kino kia poto katoa atu. Whakapaingia a Ihowa, e toku wairua. Whakamoemititia a Ihowa.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!