Job 19

Allora Giobbe rispose e disse:
Felele pedig Jób, és monda:
"Fino a quando affliggerete l’anima mia e mi tormenterete coi vostri discorsi?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Son già dieci volte che m’insultate, e non vi vergognate di malmenarmi.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Dato pure ch’io abbia errato, il mio errore concerne me solo.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Ma se proprio volete insuperbire contro di me e rimproverarmi la vergogna in cui mi trovo,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
allora sappiatelo: chi m’ha fatto torto e m’ha avvolto nelle sue reti è Dio.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Ecco, io grido: "Violenza!" e nessuno risponde; imploro aiuto, ma non c’è giustizia!
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Dio m’ha sbarrato la via e non posso passare, ha coperto di tenebre il mio cammino.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
M’ha spogliato della mia gloria, m’ha tolto dal capo la corona.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
M’ha demolito a brano a brano, e io me ne vo! ha sradicata come un albero la mia speranza.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Ha acceso l’ira sua contro di me, e m’ha considerato come suo nemico.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Le sue schiere son venute tutte insieme, si sono spianata la via fino a me, han posto il campo intorno alla mia tenda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Egli ha allontanato da me i miei fratelli, i miei conoscenti si son del tutto alienati da me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
M’hanno abbandonato i miei parenti, gl’intimi miei m’hanno dimenticato.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
I miei domestici e le mie serve mi trattan da straniero; agli occhi loro io sono un estraneo.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Chiamo il mio servo, e non risponde, devo supplicarlo con la mia bocca.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Il mio fiato ripugna alla mia moglie, faccio pietà a chi nacque dal seno di mia madre.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Perfino i bimbi mi sprezzano; se cerco d’alzarmi mi scherniscono.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Tutti gli amici più stretti m’hanno in orrore, e quelli che amavo mi si son vòlti contro.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Le mie ossa stanno attaccate alla mia pelle, alla mia carne, non m’è rimasto che la pelle de’ denti.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Pietà, pietà di me, voi, miei amici! ché la man di Dio m’ha colpito.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Perché perseguitarmi come fa Dio? Perché non siete mai sazi della mia carne?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Oh se le mie parole fossero scritte! se fossero consegnate in un libro!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
se con lo scalpello di ferro e col piombo fossero incise nella roccia per sempre!…
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Ma io so che il mio Vindice vive, e che alla fine si leverà sulla polvere.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
E quando, dopo la mia pelle, sarà distrutto questo corpo, senza la mia carne, vedrò Iddio.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Io lo vedrò a me favorevole; lo contempleranno gli occhi miei, non quelli d’un altro… il cuore, dalla brama, mi si strugge in seno!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Se voi dite: Come lo perseguiteremo, come troveremo in lui la causa prima dei suoi mali?
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Temete per voi stessi la spada, ché furiosi sono i castighi della spada affinché sappiate che v’è una giustizia".
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!