Job 9

Felele pedig Jób, és monda:
А Йов відповів та й сказав:
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Справді пізнав я, що так... Та як оправдатись людині земній перед Богом?
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Якщо вона схоче на прю стати з Ним, Він відповіді їй не дасть ні на одне із тисячі скаржень...
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Він мудрого серця й могутньої сили; хто був проти Нього упертий і цілим зостався?
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Він гори зриває, й не знають вони, що в гніві Своїм Він їх перевернув.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Він землю трясе з її місця, і стовпи її трусяться.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Він сонцеві скаже, й не сходить воно, і Він запечатує зорі.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Розтягує небо Він Сам, і ходить по морських висотах,
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Він Воза створив, Оріона та Волосожара, та зорі південні.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Він чинить велике та недослідиме, предивне, якому немає числа!...
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ось Він надо мною проходить, та я не побачу, і Він перейде, а я не приглянусь до Нього...
Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Ось Він схопить кого, хто заверне Його, хто скаже Йому: що Ти робиш?
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Бог гніву Свойого не спинить, під Ним гнуться Рагавові помічники,
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
що ж тоді відповім я Йому? Які я слова підберу проти Нього,
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
я, який коли б був справедливий, то не відповідав би, я, що благаю свойого Суддю?
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Коли б я взивав, а Він мені відповідь дав, не повірю, що вчув би мій голос,
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Він, що бурею може розтерти мене та помножити рани мої безневинно...
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Не дає Він мені й звести духа мого, бо мене насичає гіркотою.
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Коли ходить про силу, то Він Всемогутній, коли ж ходить про суд, хто посвідчить мені?
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Якщо б справедливим я був, то осудять мене мої уста, якщо я безневинний, то вчинять мене винуватим...
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Я невинний, проте своєї душі я не знаю, і не радий життям своїм я...
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Це одне, а тому я кажу: невинного як і лукавого Він вигубляє...
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Якщо нагло бич смерть заподіює, Він з проби невинних сміється...
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
У руку безбожного дана земля, та Він лиця суддів її закриває... Як не Він, тоді хто?
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
А дні мої стали швидкіші, як той скороход, повтікали, не бачили доброго,
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
проминули, немов ті човни очеретяні, мов орел, що несеться на здобич...
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Якщо я скажу: Хай забуду своє нарікання, хай зміню я обличчя своє й підбадьорюся,
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
то боюся всіх смутків своїх, і я знаю, що Ти не очистиш мене...
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Все одно буду я винуватий, то нащо надармо я мучитися буду?
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Коли б я умився сніговою водою, і почистив би лугом долоні свої,
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
то й тоді Ти до гробу опустиш мене, і учинить бридким мене одіж моя...
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.
Бо Він не людина, як я, й Йому відповіді я не дам, і не підемо разом на суд,
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
поміж нами нема посередника, що поклав би на нас на обох свою руку...
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Нехай забере Він від мене Свойого бича, Його ж страх хай мене не жахає,
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
тоді буду казати, й не буду боятись Його, бо я не такий сам з собою!...