Job 40

Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

RAB Eyüp’e şöyle dedi:

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

“Her Şeye Gücü Yeten’le çatışan O’nu yola getirebilir mi? Tanrı’yı suçlayan yanıtlasın.”

Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

O zaman Eyüp RAB’bi şöyle yanıtladı:

És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

“Bak, ben değersiz biriyim, Sana nasıl yanıt verebilirim? Ağzımı elimle kapıyorum.

Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

Bir kez konuştum, yanıt almadım, İkinci kez konuşamam artık.”

Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

RAB kasırganın içinden Eyüp’ü şöyle yanıtladı:

Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

“Şimdi erkek gibi kuşağını beline vur da, Ben sorayım, sen anlat.

Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

“Adaletimi boşa mı çıkaracaksın? Kendini haklı çıkarmak için beni mi suçlayacaksın?

Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Sende Tanrı’nın bileği gibi bilek var mı? Sesin O’nunki gibi gürleyebilir mi?

Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

Öyleyse şan ve şerefe bürün, Görkem ve yücelik kuşan.

Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

Gazabının ateşini saç, Gururluya bakıp onu alçalt.

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

Gururluya bakıp onu çökert, Kötüleri bulundukları yerde ez.

Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

Hepsini birlikte toprağa göm, Mezarda yüzlerini kefenle sar.

Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

O zaman sağ kolunun seni kurtarabileceğini Ben de kabul ederim.

Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

“Seninle birlikte yarattığım Behemot’a bak, Sığır gibi ot yiyor.

Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

Bak, ne güç var belinde, Karnının kasları ne güçlü!

Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, *és* körülveszik őt a folyami fűzfák.

Kuyruğunu sedir ağacı gibi sallıyor, Sımsıkıdır uyluk lifleri.

Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

Kemikleri tunç borular, Kaburgaları demir çubuklar gibidir.

Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!

Tanrı’nın yapıtları arasında ilk sırayı alır, Yalnız Yaratıcısı ona kılıçla yaklaşır.

Tepeler ürünlerini ona getirir, Bütün yabanıl hayvanlar yanında oynaşır.

Hünnap çalıları altında, Kamışlarla örtülü bir bataklıkta yatar.

Hünnaplar onu gölgelerinde saklar, Vadideki kavaklar kuşatır.

Irmak coşsa bile o ürkmez, Güvenlik içindedir, Şeria Irmağı boğazına dayansa bile.

Gözleri açıkken kim onu tutabilir, Kim kancayla burnunu delebilir?