Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Därefter tog Job till orda och sade:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

 Huru länge skolen I bedröva min själ  och krossa mig sönder med edra ord?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

 Tio gånger haven I nu talat smädligt mot mig  och kränkt mig utan all försyn.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

 Om så är, att jag verkligen har farit vilse,  då är förvillelsen min egen sak.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

 Men viljen I ändå verkligen förhäva eder mot mig,  och påstån I att smäleken har drabbat mig med skäl,

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

 så veten fastmer att Gud har gjort mig orätt  och att han har omsnärjt mig med sitt nät.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

 Se, jag klagar över våld, men får intet svar;  jag ropar, men får icke rätt.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

 Min väg har han iat, så att jag ej kommer fram,  och över mina stigar breder han mörker.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

 Min ära har han avklätt mig,  och från mitt huvud har han tagit bort kronan.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

 Från alla sidor bryter han ned mig, så att jag förgås;  han rycker upp mitt hopp, såsom vore det ett träd.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

 Sin vrede låter han brinna mot mig  och aktar mig såsom sina ovänners like.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

 Hans skaror draga samlade fram  och bereda sig väg till anfall mot mig;  de lägra sig runt omkring min hydda.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

 Långt bort ifrån mig har han drivit mina fränder;  mina bekanta äro idel främlingar mot mig.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

 Mina närmaste hava dragit sig undan,  och mina förtrogna hava förgätit mig.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

 Mitt husfolk och mina tjänstekvinnor akta mig såsom främling;  en främmande man har jag blivit i deras ögon.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

 Kallar jag på min tjänare, så svarar han icke;  ödmjukt måste jag bönfalla hos honom.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

 Min andedräkt är vidrig för min hustru,  jag väcker leda hos min moders barn.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

 Till och med de små barnen visa mig förakt;  så snart jag står upp, tala de ohöviskt emot mig.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

 Ja, en styggelse är jag för alla dem jag umgicks med;  de som voro mig kärast hava vänt sig emot mig.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

 Benen i min kropp tränga ut i hud och hull;  knappt tandköttet har jag fått behålla kvar.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

 Haven misskund, haven misskund med mig, I mina vänner,  då nu Guds hand så har hemsökt mig.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

 Varför skolen I förfölja mig, I såsom Gud,  och aldrig bliva mätta av mitt kött?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

 Ack att mina ord skreves upp,  ack att de bleve upptecknade i en bok,

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

 ja, bleve med ett stift av järn och med bly  för evig tid inpräglade i klippan!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

 Dock, jag vet att min förlossare lever,  och att han till slut skall stå fram över stoftet.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

 Och sedan denna min sargade hud är borta,  skall jag fri ifrån mitt kött få skåda Gud.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

 Ja, honom skall jag få skåda, mig till hjälp,  för mina ögon skall jag se honom, ej såsom en främling;  därefter trånar jag i mitt innersta.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

 Men när I tänken: »huru skola vi icke ansätta honom!»  -- såsom vore skulden att finna hos mig --

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

 då mån I taga eder till vara för svärdet,  ty vreden hör till de synder som straffas med svärd;  så mån I då besinna att en dom skall komma.